Péter levelei múlt századbeli rehabilitációja a szöveg és hagyomány kapcsolatának feltárására is kihatott. A szakirodalom megállapítása szerint nincs az Újszövetségnek még egy olyan levele, amely annyira támaszkodna a hagyományra, mint Péter első levele.1 Ebben a tanulmányban azt vizsgáljuk meg, hogy mit jelent ez a megállapítás az 1Pt 5,8–9 vonatkozásában. Tehát célkitűzésünk az 1Pt-ben ábrázolt ördögkép hagyományanyagának vizsgálata a szövegkörnyezetben elfoglalt helyének és szerepének figyelembevételével. A tanulmányt hálával és szeretettel ajánlom szellemi adósságtörlesztésként a kötet ünnepeltjének, mert fáradhatatlanul arra oktatott és inspirált, hogy ne tágítsak a szöveg diakron és szinkron olvasatainak kettős fogatától, ugyanis az egyensúlykeresésnek ez az útja mindig az evangélium (kérügma) szívéhez vezet. Ehhez a szellemi ösztönzéshez vagy kutatói morálhoz kívánna igazodni jelen tanulmány is.