Az egyházkormányzás alapja Isten igéje feladata Krisztus akaratának érvényesítése. Az egyház tehát nem követheti kritika nélkül a világi vezetési modelleket mert azok adaptálásával a hangsúlyok eltolódhatnak ennek következtében a vezetés céltévesztetté válik. A teológiai kibernetika rendszerszemléletű megközelítése segít meghatározni a vezetés helyét feladatát módszereit segítségül híva a korszerű vezetéselméleti szervezetfejlesztési és menedzsmenttudományi ismereteket. Azonban a kibernetika több mint professzionális menedzsment- technológia.
Látták a láthatatlant. A II. Kolozsvári Tavaszy-napok előadásai
1915 karácsonyán két kérdés foglalkoztatta Kolozsvár közönségét. Az egyik a háború a másik pedig az Ady Endre költészete körül zajló sajtópolémia volt. A vita ekkortájt az országos sajtóban már hónapok óta zajlott 1915 karácsonyán azonban két helyi lap a Tiszántúl és a Kolozsvári Hírlap is bekapcsolódott. Ez utóbbi öt neves kolozsvári értelmiségi köztük két egyetemi professzor véleményét kérte ki Ady költészetéről. Kik voltak ők? Mi volt a véleményük? Hogyan jutott el az ügy odáig hogy egyikük párbajra hívta Adyt?
Jelen rövid tanulmány a posztmodern folyamatot próbálja érzékelni és inkább a „hangsúlyos” pillanatokon keresztül rálátni erre a korunkat egyértelműen meghatározó szellemi vonulatra. Részben érinti a posztmodern talán előre nem számolható hatásait másrészt egy olyan teológiai kísérletről számol be amely megpróbált nem elzárkózni ettől a folyamattól hanem posztmodernként teologizálni. Az ami pár évtizeddel ezelőtt elképzelhetetlen volt ma már egy posztvalóság főleg Európában.
Ma már senki sem olvas könyvet. Hát még egy 900 oldalas dogmatikát? (Nemrég egy angol nyelvből lefordított ezeroldalas regényt olvastam.
Olyan társadalomban élünk ahol a teológiának is utakat kell találni ahhoz hogy reflexiója releváns legyen. Ez a tanulmány a munkamániára reflektál ami a Covid-időszak utáni hibrid környezetben kialakult. Áttekinti a Barth–Brunner-vita lényegét. Bonhoeffer alapján fenntarthatónak ítéli a munka mandátumként értelmezését. Volf és Moltmann segítségével árnyalja azt hogy hogyan lehet a munkáról mint az önmegvalósítás eszközéről beszélni.
Az aktív erőszakmentes ellenállás és a polgári engedetlenség elméletének és gyakorlatának evangélikus teológiai reflexiója nem nyilvánvaló hiszen a Lu- ther-értelmezés egy a 19. században kezdődött a második birodalom felemel- kedésével kapcsolatos és még ma is ható módosulása kizárja ezeket a lehetősé- geket. A dolgozatom célja a beszűkítő értelmezés lebontása és az eredeti lutheri szándékok kortárs és kontextuális értelmezési lehetőségeinek megmutatása. Ehhez segítségül hívok néhány német teológust akik a második világháborút követően részt vettek a lutheri örökség tisztázásában.
Ebben a kiegészítő tanulmányban megpróbáljuk levonni a következtetéseket egy hasonló témában készült korábbi tanulmányunkból (Facie ad faciem – nincs tehát alibi a létben. Reflexiók Tavaszy Sándor és Lukács György Kierkegaard akéda-értelmezésének margójára).
Kétségtelen hogy amikor az erdélyi református egyház jellegéről beszélünk akkor mindenkinek a népegyházi sajátosság jut elsőként eszébe. Ha bármilyen közegyházi beszédben az egyházban végzett szolgálat kudarcairól sikertelenségeiről a nehéz sokszor szinte lehetetlennek tűnő próbálkozásokról esik szó a népegyházi jelleget okoljuk vagy legalábbis nagyon pejoratív értelemben használjuk ezt a jellemzőt szinte minden további próbálkozás lehetőségét kizárva. Vajon mennyiben helytálló ez?
A „russzkij mir” („orosz világ”) egy képlékeny eszme amely Ukrajna orosz inváziójával került a figyelem középpontjába mint a háború ideológiai alapja. A fogalom jelentése vagy legalábbis annak publikus meghatározása változásokon ment keresztül. Míg megfogalmazása szakaszában a nyelvi-kulturális határokon átívelő orosz közösség eszméje ártalmatlannak tűnt addig a 2000-es évektől – Putyin hatalomra kerülésével illetve az Orosz Ortodox Egyház [OOE] által eszközölt jelentésmódosulás nyomán – a „russzkij mir” az orosz birodalmi eszmék foglalata és eszköze lett.
A cikkemben arra a kérdésre kívántam választ keresni hogy vajon mi jellemzi az embert mi és hogyan befolyásolja emberképünk alakulását. Az elmúlt századokban határozott változás következett be abban ahogyan az emberek egymásról gondolkodnak és egymáshoz viszonyulnak. Mindezek nagyban hozzájárultak az emberkép alakulásához és sok új kutatáshoz vezettek amelyek megcáfolják azt hogy csak az erős maradhat fenn. Ezek a kutatások azt húzzák alá hogy az ember alapvetően együttműködésre hivatott lény.
Pages
