Nem megszokott módon alakult az idei év, amely kihatással volt minden ember életére. Mi, egyetemisták is, akik március közepén úgy hagytuk el a kincses várost, mint akik két hét után újra találkoznak majd, megdöbbenve vettük tudomásul, hogy a 2019-2020-as tanév gyökeresen megváltozott. Egy ilyen kiszolgáltatott helyzetben még a ballagásnak is el kellett maradnia, így arra 2020.09.12-én került sor. Minden búcsú nehéz, hát még egy olyan, amelynek személyei utolsó félévük nagy részét az „online világban” töltötték.

Ez ünnepi alkalomra a Kolozsvári Belvárosi Unitárius Egyházközségben került sor. A templomban megjelent családtagok, barátok, figyelő és szerető tekintetek gyönyörű virágcsokra keretein belül pedig egy fenséges, igazi csoda szemtanúi és részvevői lehettünk. A szószéki szolgálatot Kovács Sándor a Kolozsvári Protestáns Teológiai Intézet prorektora végezte, aki beszédében megfogalmazta a válaszút fontosságát, amely előtt most állnak, valamint hangsúlyozta a végzett hallgatók előtt álló nehéz, de gyönyörű feladat súlyát. Ezt követően a köszöntő- és búcsú beszédek következtek, majd egy rövid műsorral az Unitárius Teológiai Hallgatók Közössége lepte meg a végzős hallgatókat. Az ünnepség egy kiemelkedő mozzanatekén Főtisztelendő Bálint Benczédi Ferenc Püspök Úr kinevezte a végzősöket szolgálati helyükre, s egyénre szabott gondolatokkal köszöntötte a végzősöket.

Minden búcsú nehéz. Sokszor pedig csak olyan, mintha búcsúznánk, de valójában rá kell jönnünk arra, hogy igazából örökre összekötnek minket az emlékek, az, amit egymástól kaptunk, ami velünk történt. Összekötnek a közös tervek, a jövőbeli munka, a mosolyok, a közös álmok és vágyak, amik soha véget nem érnek. Mi, akik még „kis teológusként” bontogatjuk szárnyainak, csak annyit tudunk mondani, hogy köszönjük végzős hallgatóinknak, hogy megtanították nekünk, azt hogy „Mért félnénk, mért élnénk, ha nem egy álomért.” (Pál utcai fiuk), hogy „Az ember Isten legszebb terve, Test, lélek meg elme. Ha majd már nem csak kint keres, Bent csodát talál.” (Kowalsky meg a Vega), hogy „Élvezd… Ha nap süti szemedet, Mindegy a szereped, A lényeg a szeretet.” (Punnany Massif). Mindig, amikor visszatérnek, mi itt leszünk, és velük örülünk sikereiknek, s buzgón lessük el tőlük az élet, a hivatás minden kis mozzanatát.

Végezetül pedig: Legyen előtted jól kitaposott út,
Hátad mögül fújjon mindig a szél,
A nap melegen süsse arcodat,
Az eső puhán essen földjeidre,
S míg újra találkozunk,
Hordozzon tenyerén az Isten! Ámen!

Tatár Ágnes-Tekla
V. évfolyam