A 2020/2021. akadémiai évzáró ünnepélyre rendhagyó módon a kolozsvári Farkas utcai templomban került sor. Bár a korábbi tanévhez hasonlóan a világjárvány erre az akadémiai évre is sok tekintetben rányomta a bélyegét, hagyományos rektori évértékelő és visszatekintő beszédében a rektor abbéli hálájának adott hangot, hogy "az akadémiai közösség minden tagja túlélte a járvány legnehezebb időszakát". Év elején ez még csak reménység volt, most a tanév végén ugyanakkor a beteljesedés öröme is.

A KPTI a tanévet rendes oktatással kezdte, de október végére, az események alakulása miatt át kellett térnie az on-line oktatásra. Örvendetes módon, a második félévet, februártól ismét az egészségügyi szabályok és rendelkezések betartásával, de a megszokott módon fizikai jelenléttel sikerült megszervezni. Legalábbis, ami az oktatási-képzési részt illeti. Az intézmény életében ugyanis a további kulturális, közösségépítő tevékenységek az elmúlt évekhez képest jóval visszafogottabb módon voltak jelen.

A korlátozásokkal együtt elmaradt ugyanakkor több tudományos rendezvény megszervezése is, főként az őszi-téli időszakban. Az intézményi folyamatok tekintetében mégis történt néhány jelentős előrelépés. Ezek között említette a református-evangélikus és unitárius teológiák vezető szakfolyóiratainak a Református Szemlének, illetve az unitárius Keresztény Magvetőnek az állami elismertetését. Emellett a 2021-es tanévben esedékes intézményi akkreditáció előkészítéseként sor került néhány belső intézeti folyamat újrarendezésére, szabályzatok revideálására, az akkreditációhoz szükséges dokumentációs anyag előkészítésére.

A rektor beszámolt az elmúlt tanév során a tanári kar összetételében végbement változásokról, majd méltatta az oktatók által végzett oktatói és tudományos tevékenységet. Beszámolt ugyanakkor az intézeti alkalmazottak által végzett, az oktatást vagy az adminisztrációt segítő személyek tevékenységéről.

A hallgatók száma év végére 153-ra csökkent, 3 hallgatót tanulmányi eredményeik miatt kellett elbocsátani, 2 hallgató pedig abbahagyta tanulmányait. A korlátozások figyelembe vételével az ifjúság igyekezett az egymás bátorítását, a közösség erősítését, vagy a tudományos élet színvonalát erősítő rendezvényeket szervezni, előbb az on-line térben, majd ahol lehetőség adódott más formában is.

Különösen örvendetes volt az idei tanévben, hogy nagyszámú hallgató vett részt és ért el kiemelkedő eredményt a tudományos rendezvényeken, az Erdélyi Tudományos Diákköri Konferencián, illetve az Országos Tudományos Diákköri Konferencián, amelyért a rektor dicséretben részesítette a hallgatókat és vezető tanáraikat egyaránt.

Az intézmény alegységei közül évértékelő beszédében a rektor a könyvtárat emelte ki, amely a könyvanyag teljes leltári felmérésén dolgozott eredményesen. Megköszönte továbbá a támogatóknak, az erdélyi egyházaknak, Magyarország Kormányának, illetve a román államnak az intézmény működése érdekében nyújtott anyagi és erkölcsi támogatást. Köszönetét fejezte ki továbbá mindazoknak, akik lelkiismeretes munkával járultak hozzá ahhoz, hogy ezek a folyamatok átlátható, szakszerű módon működjenek.

A rektor évértékelő beszédét követte a jutalomdíjak átadása. A KPTI minden csoportban első, második és harmadik díjat osztott ki a legjobb tanulmányi eredményt elért hallgatóknak. Ugyanakkor jutalomban részesítette azokat a hallgatókat, akik az elmúlt tanévben rendkívüli módon járultak hozzá az intézet működéséhez, vagy hírnevének növeléséhez.

A jutalomdíjak átadása után a végzős teológus hallgatók nevében Szegi Máté Bence mondot búcsúbeszédet. Az elmúlt évekre visszatekintő és a következő szolgálatra előre néző gondolatait így összegezte: "Bolondok lennénk, ha azt mondanánk, hogy teljesen készen állunk. De talán még bolondabbak, hogyha várni akarunk a „megfelelő”, felkészült állapotra. Várjuk, hogy ősztől elkezdhessük, ugyanakkor, vannak félelmeink. Kérünk titeket, mindőtöket, hogy imádkozzatok értünk, hogy egyre nagyobb és több legyen Krisztus és egyre kisebbek mi (...)"

A tanávzáró ünnepély az az alkalom is, ahol most már rendhagyó módon találkozik egymással az a diáksereg, aki intézményes teológiai képzésének lezárása után indul szolgálatba és azok az 50, 60 vagy 70 évvel ezelőtt végzett lelkipásztorok, akik visszatérnek a Teológiai Intézetbe, hogy egykori diákjainként arany, gyémánt és rubin oklevelet vegyenek át. Szimbolikus esemény ez, ahol a múlt, a jelen és a jövő összeér, amely együtt jelzi azt, hogy Isten műhelyének ajtaja egyszerre áll nyitva a munkába indulók és a szolgálatból hazaérkezők előtt.

A Kolozsvári Protestáns Teológiai Intézet minden egykori és mostani diákjának, alkalmazottjának pihentető nyári vakációt majd eredményes, áldott szolgálatot kíván!