Rektori évnyitó beszéd

A 2015-2016-os akadémiai év megnyitása alkalmával, szeretettel köszöntöm Teológiánkat fenntartó egyházaink jelenlevő képviselőit, meghívottainkat, kedves vendégeinket. Szeretettel köszöntöm a tanári kar tagjait - beleértve természetesen a társult és az óraadó tanárainkat is -, azzal a bizakodással, hogy ebben a tanulmányi évben is felelősséggel felvállaljuk az erdélyi protestáns lelkészképzés felelősségteljes munkáját. Köszöntöm Intézetünk tisztviselőit, alkalmazottait. Nem utolsó sorban szeretettel köszöntöm teológiai hallgatóinkat, a tiszteletes ifjúságot, azokat, akik a megelőző évben/években is tagjai voltak akadémiai közösségünknek, s azokat is, akik a sikeres felvételi után, mint első évesek rálépnek a lelkészképzés útjára.

Kedves Testvéreim!

A rektori évnyitó beszédemben az európai bevándorlás vagy menekültügy dilemmáinak nagyon időszerű társadalometikai vetületeiről és aspektusairól kívánok röviden értekezni.

Az európai közvéleményt már néhány éve az Európába beözönlő bevándorlók, migránsok, menekültek helyzetének a rendezése, megoldása foglalkoztatja. A probléma 2015-ben annyira súlyossá vált, hogy megoldása nem tűr halasztást. A problémával foglalkozók közül vannak olyanok, akik egyenesen „modern népvándorlásról” beszélnek: „„Globalizálódó világunkban egyre nagyobb méreteket ölt a migráció, már- már modern népvándorlásokról beszélhetünk, amelynek okai a fejlett országok rohamos elöregedése és gazdasági vonzereje, illetve a fejlődő országok mérhetetlen szegénysége, túlnépesedése, a helyi háborúk és egyes esetekben az állami keretek szétesése.”

A bevándorlók nagyon elszántak, minden áron - még életüket is kockáztatva - igyekeznek Európa felé. Sokan a Földközi-tengeren próbálnak áthajózni, hogy Görögországba, Olaszországba vagy Máltára jussanak, mások szöges drótkerítéseken másznak át Ceutában és Melillaban, és vannak, akik a görög Égei-tenger szigetein vagy Cipruson kelnek át. Nagyon sokan vannak olyanok, akik a szárazföldi utat választják: Görögországból indulva Macedónián, Szerbián keresztül Magyarországra igyekeznek. Végső úti céljuk az Európai Unió (a továbbiakban: (EU) fejlett nyugati és északi országai. Az afgán és szír menekültek Németországba igyekeznek, mert ott nagyszámú afgán és szír közösség él. Tény, hogy a naponta tömegével érkező bevándorlók elszállásolása, ellátása a menekült táborokban egyre nagyobb nehézséget jelent az érintett országoknak, amelyek nem voltak felkészülve ilyen nagy létszámú menekült áradatra. A helyzet rohamos súlyosbodását az jelzi, hogy az idei év (2015) eleje és május vége közötti időszakban 1865 menekült a Földközi-tengerbe fulladt. Sajnos ez a szám egyre növekedik. Nem véletlen, hogy olyan megnevezésekkel is találkozunk, mint például: „Halálhajók Afrikából Európába.”

Természetesen felmerül a kérdés, honnan jönnek a menedékkérők az EU-ba? A bevándorlók, egyrészt az országukban vagy térségükben dúló háborúk, a polgárháborúk, a konfliktusok kegyetlenkedései, a fegyveres erőszak, a politikai, vallási üldözések, másrészt a nyomor, az éhínség elől menekülnek és Európa országaitól, népeitől támogatást, segítséget várnak. A legismertebb országok ahonnan a bevándorlók menekülnek: Szíria, Afganisztán, Eritrea, Pakisztán, Irak, Nigéria. A kört természetesen még szélesíthetjük.

A bevándorlók többsége illegális bevándorló, akik között nemcsak olyanok vannak, akik életüket mentik a brutális erőszak, az üldözések elől, hanem olyanok is, akiket megélhetési menekülteknek neveznek, akik az éhínség elől menekülnek, illetve a gazdasági menekültek, akik egy igazságosabb, élhetőbb és méltóságteljesebb élet reményében indultak Európa felé. Egyes vélemények szerint a menekültek között lehetnek beépített terroristák is.

A menekülők vagy bevándorlók az embercsempészek által irányított veszélyes utazási körülmények között érkeznek kontinensünk partjaihoz. Az embercsempészek gátlástalanul végzik üzérkedő munkájukat, számukra a pénz az, amely motiválja tevékenységüket. Beszámoltak arról is, hogy egy rozzant hajóba, tulajdonképpen bárkába, amely száz személyes volt háromszáz embert zsúfoltak be. Ezért nagyon gyakoriak a halálos kimenetelű „átkelések” az egyik partról a másikra.

Az európai bevándorlás vagy menekültügy politikai és egyházi véleményei sok dilemmát tükröznek. Ezekre kívánok reflektálni a keresztény teológia, a hit- és életfelfogás, és a keresztény társadalometika meglátásaira alapozva.

Az európai modernkori bevándorlás vagy menekültügy kérdését nagy részben az Európai Uniónak kellene rendeznie. Az EU-nak vannak elméletileg nagyon jól megalkotott jogszabályai ezen a téren, viszont gyakorlatilag, a jelen helyzetben nem működnek. Ezért nagy bizonytalankodást, kapkodást, véleménykülönbséget tapasztalhatunk a honatyák, a tagállamok kormányfői között. Például az illegális menekültek önkéntes vagy kötelező kvóta szerinti elosztása nemcsak meg nem értést, hanem feszültséget is keltett.

Az EU-ban a menekülthullám Magyarországot is nagyon érinti. A Magyarországi Bevándorlási és Állampolgársági Hivatal (BÁH) főigazgatója 2015 júniusában azt nyilatkozta, hogy „az év eleje óta 57 ezren lépték át illegálisan Magyarország határát, naponta több száz ember érkezik, köztük nagyon nagy számban afgán, szír, pakisztáni állampolgárok.” Azóta a helyzet nagyon megváltozott. Az illegális bevándorlók létszámának rohamos növekedése után napjainkban már kb. 140 ezren lépték át illegálisan a határt és naponta több ezer migráns érkezik Magyarországra. Az illegális határátlépőknek korántsem végcél, csupán átutazási terület Magyarország, ezért Magyarország esetében átvándorlásról is beszélhetünk. Viszont, a magyar hatóságoknak uniós kötelességük a Shengen-i határok megvédése, ezért, amikor elfogják az illegális migránsokat, már intézkednek is: befogadó állomásra, táborba kerülnek, ellátásukról, anyagi költségeikről a magyar állam gondoskodik. Itt várják ügyük elbírálását, hogy megkapják-e a menekültstátuszt és hogy ennek mi a feltétele? Az utóbbi időben az illegális migránsok magyarországi átvándorlása sokszor teremtett káoszt, zűrzavart az országban, de főleg Budapesten.

A menekültügy megoldásában, rendezésében az érintett európai egyházak segélyszervezetei is intézkednek. A hivatalos egyházi állásfoglalások, megnyilatkozások eléggé óvatosak, burkoltak, annak ellenére, hogy a fenntartás nélkül a befogadást szorgalmazzák.

Az Európai Egyházak Konferenciája Kormányzó Testületének strasbourgi ülésén (2015.06.05) nyilatkozatot fogadtak el, amelyben irányelveket javasoltak a menekültekkel kapcsolatosan. A nyilatkozatból néhány gondolatot megemlítek:
– plakát- és nyilatkozatháborúk helyett szolidaritásra, konkrét cselekedetekre van szükség a bevándorlókkal szemben;
– gyakorolni kell a keresztény szeretetet, toleranciát, a jövevények befogadása érdekében;
– szolidaritást kell vállalni a háborúk és a vallási gyűlölet áldozataival;
– arra kell törekednünk, hogy a rászoruló, kétségbeesett és kirekesztett embereken segítsünk, karoljuk fel őket;
– Európa egyházainak hangjukat hallhatóvá, messze hangzóvá kell tenniük a menekültügyi kérdésben, hogy azt a nyilvánosság hitelesen és alaposan megismerje;
– a keresztény teológiából és egyházértelmezésből következik az, hogy migránsokat, és a menekülteket testvérként tekintsük, és lehetőségeink szerint támogassuk.

A bevándorlás vagy menekültügy dilemmái és társadalometikai aspektusai

A menekültügy egyik legnagyobb erkölcsi dilemmája az, hogy az egyik oldalon egyre inkább büntetlenül maradnak azok, akik kirobbantják, szítják és fenntartják a konfliktusokat, amelyek az elvándorlás, a menekülés okozói, a másik oldalon a nemzetközi közösség képtelen arra, hogy együttműködjön a háborúk megállításáért, a konfliktusok megszüntetéséért, a béke megteremtéséért és megőrzéséért. Úgy vélem, hogy a nemzetközi közösségnek ahhoz kellene feltételeket teremtenie, hogy a különböző állampolgárok saját hazájukban, saját térségükben és saját kulturális közösségükben találhassák meg a megélhetés és boldogulás lehetőségeit.

A téma dilemmáival kapcsolatosan két nagyon fontos és tanulságos kérdést kell feltennünk. Az egyik kérdés az, hogy meg tudja-e oldani a menekültügy felmerült problémáit az EU akkor, amikor már rég meghasonlott önmagával és a keresztény gyökereit megtagadta? Amikor egyre inkább azt tapasztaljuk, hogy a keresztény értékrend háttérbe szorul? A másik kérdés az, hogy tudja-e rendezni a bevándorlók közötti nyelvi, kulturális és vallási különbségeket akkor, amikor saját őshonos kisebbségeinek jogait nem veszi figyelembe? Furcsa helyzetnek tekintem azt, hogy amíg Európa a menekültek ügyét kötelező vagy önkéntes kvóta rendszer alapján igyekszik rendezni, addig a kisebbségek ügyének rendezését rábízza az elnyomó nemzetállamokra. Egyetértek azzal a kijelentéssel, mely szerint „az EU valóságos válságpolitikát folytat, ahelyett, hogy menekültügyi stratégiák kidolgozásával foglalkozna.”

A menekültügy okai nagyon sokrétűek, de természetesen összefügg napjaink demográfiai problémáival is. Szakemberek úgy vélik, hogy a menekültügynek komoly demográfiai vetületei vannak. Az európai népességfogyásnak, a rohamos elöregedésnek a társadalmi következményei már napjainkban is szembetűnőek. A népesség apadás munkaerőhiányt eredményez, ezért szükség van a bevándorlókra, akik a munkaerőhiányt pótolni tudják. Az afrikai, közel-keleti és ázsiai túlnépesedéssel és rohamosan terjedő szegénységgel szemben lehetséges megoldási lehetőségnek ígérkezik a kivándorlás a fejlettebb és gazdagabb európai országokba. A probléma megoldása azonban korántsem ilyen egyszerű. Európa népesség apadásának okai sokrétűek, ezek közül kétségtelenül ki kell hangsúlyoznunk az európai ember individualizmusát, pénzorientáltságát, fogyasztói magatartását, a keresztény értékek mellőzését a házassághoz, a családhoz, a szexualitáshoz való viszonyulásában. Ezek az okok már korábban aláásták az európai ember helyes értékrendjét, és elbizonytalanították jövőképét. A bevándorlók letelepítése gazdasági és népességi okok miatt súlyos, ma még beláthatatlan következményeket eredményezhet Európában.

A fentiekhez kapcsolódik az a dilemma is, hogy Európa egyes országaiban és térségeiben nagy félelem uralkodik a bevándorlás lehetséges következményei, hatásai miatt. Az előítéletek a menekültekkel szemben elég megalapozottak kezdnek lenni: hangoskodnak, szemetelnek, erőszakoskodnak, kifosztják a nyugat-európai utakon állomásozó kamionokat, megdézsmálják a magyar termelők termését, stb. Az őshonos lakosság félelmét és aggodalmát az is növeli, hogy a helyi magas munkanélküliségi arány miatt, az illegális bevándorlók letelepítésével a megélhetésük még nehezebb lesz. Nem véletlen, hogy Európa egyes térségeiben ellentüntetéseket szerveznek a migránsok letelepítése ellen.

Tény az, hogy a tömeges bevándorlás és letelepítés egy adott ország térségébe megbontja a térség társadalmának homogén jellegét és multikulturális, plurális társadalom kialakulásához vezethet. Egyet értek Samuel P. Huntington amerikai politikatudóssal, a Harward Egyetem volt professzorával, aki azt állította, hogy „a mai világban a nemzetek társadalmi biztonságára a legnagyobb veszélyt a bevándorlás jelenti.” A bevándorlók befogadása nem csupán szolidaritási, jótékonykodási cselekedetet, hanem sokkal többet jelent. Ez a többlet azt jelenti, hogy más kultúrát, civilizációt, mentalitást, lelkiséget kell befogadni, amelyek nem biztos, hogy békésen összeillik az őshonos értékrenddel, sőt feszültséget, konfliktusokat generálhat. A befogadó társadalom jóindulata ellenére is beindulhat a gettósodás folyamata a bevándorlók részéről. Ezzel kapcsolatban elfogadom a a következő megállapítást: „A gettósodás gyakrabban nem a többségi társadalom elutasítására, hanem a bevándorlók zárt közösséget preferáló kultúrájára vezethető vissza (pl. ázsiai bevándorlók, ortodox zsidók). Bár kifejezetten sikeresek lehetnek ezek a csoportok, a befogadó társadalommal csak a legszükségesebb esetben kommunikálnak, így nem egyszer még a negyedik generáció is nehezen beszéli a többségi nyelvet.”

Számomra nagy dilemma, hogyan lehetséges az, hogy Közel-Keleten és Afrikában az embercsempészek szabadon üzérkedhetnek. A kiszolgáltatott menekültek kemény pénzeket fizetnek az embercsempészeknek. Ezzel kapcsolatosan számomra dilemma marad számomra az is, hogyan tudják fizetni a kért nagy összegeket a bevándorlók, miből tudnak Európában taxizni, magán autóbuszokat fogadni? Hogyan tudják fizetni az európai embercsempészeket? Számomra nem világos mi van a háttérben?

Érdekes és tanulságos dilemma az is, hogy legtöbben az Iszlám Állam kegyetlenkedései elől menekülnek, amelyet a világ nemzetközössége nem ismer el, de nem is tesz sokat azért, hogy megállítsa az Iszlám Állam kegyetlenkedéseit: a lefejezéseket, az emberek elevenen történő elégetését, a keresztények nyílt üldözését és a szabad rablást. A nemzetközösség részéről csak szórványos próbálkozásokat tapasztalunk a kegyetlenkedések megszüntetésére.

Számomra elég sablonosnak és egyoldalúnak tűnnek az érintett európai egyházak némely képviselőinek a megállapításai is a menekültügy kérdésében - tisztelet a kivételnek. . Azt tapasztalom, hogy a kijelentéseikben kevés a következményekkel számoló jövőbe tekintés. A helyzet jelenlegi és azonnali megoldásának a sürgetése, elhomályosítja a jövő felelősségteljes számbavételét. Dilemma számomra, hogy vajon nem kellene-e odafigyelni az olyan ajánlásokra is, amelyet Franciaországban tett az egyik muszlim vezető a francia államnak? Az iszlám közösség vezetője nyílt ajánlatott tett a francia államnak, hogy adja át nekik az elnéptelenedett keresztény templomokat, azokat ők szívesen használatba veszik és átalakítják mecsetté. Az a meglátásom, hogy Európa iszlamizálódása elkezdődött. Ezért aggódva tehetjük fel a kérdést: Quo vadis keresztény Európa?

Konklúzió

Az üldözött menekültek iránt teljes szolidaritást kell vállalunk! A brutális üldözés elől menekülő keresztények otthonra kell találjanak a keresztény Európában, mert keresztényi kötelességünk „egymás terhének hordozása.” (Gal 6,2) Ma is időszerű a felhívás minden vallásos ember felé: „A vendégszeretetről ne feledkezzetek meg, mert ez által egyesek –tudtukon kívül – angyalokat vendégeltek meg.” (Zsid 3,2) Viszont az is kétségtelenül igaz, hogy a jövőben az európai menekültügy rendezésének még nagyon sok dilemmáiról fogunk hallani, mert a probléma megoldása és rendezése körül nagyon megosztottak az uniós tagállamok véleményei és a népvándorlási hullám a jövőre nézve csak erősödni fog.

A menekültüggyel való foglalkozás fel kellene ébresztenie Európa lelkiismeretét a keresztény értékrend gondosabb megbecsülésére, amely bölcsője volt az európai civilizációnak.
Kedves hallgatók! Önökre, mint jövendőbeli lelkipásztorokra igen komoly feladat hárul a keresztény értékek megőrzése és továbbadása vonatkozásában. Legyenek éberek és cselekvő készek!

Kedves Testvéreim!

A 2015-2016-os tanévre a sikeres júliusi és az őszi pótfelvételi vizsga után 13 erdélyi, 7 királyhágómelléki református, 4 unitárius, összesen 24 hallgató iratkozott be (13 férfi 11 nő). Hallgatóink száma összesen a hat évfolyamon: 146. A megoszlás a következő: I. évfolyam 24, II. évfolyam 32, III. évfolyam 31, IV. évfolyam 22, V. évfolyam 23, VI. évfolyam 14.
A fenntartó egyházak hallgatóinak lélekszáma: EREK 82, KREK 36, MUE 24, RELE 4. Összesen 146 hallgató.

A közelmúltban az EREK püspöksége a sikeres magyarországi pályázás után, Intézetünk tetőterét, a bentlakási részét teljesen felújította. Örülünk ennek a már rég esedékes munkának és megköszönjük az EREK püspökének, Ft. Kató Béla püspök úrnak a segítségét, illetve az EREK illetékes személyeinek és testületeinek a támogatását. Korszerű, 21. századhoz illő bentlakásunk lett. Tervünk az, hogy, amikor a munkálatok teljesen befejeződnek akkor hálaadó ünnepséget szervezünk.
A nyár folyamán, Brigitte Braunninger Riedel, Intézetünk tiszteletbeli barátjának, Robert Riedelnek a leánya, továbbította édesapja 1.250 svájci frankos örökségét Intézetünk.
Személyi változás: Tóth Peti Rudolf volt rendszergazdánk külföldre távozott. Helyébe Szűcs András III. éves informatikust alkalmaztuk.

Az előttünk álló tanév egyetemünk jövője szempontjából nagyon komoly munkára késztet. A tanév első felében, október 7-9 napjain fogadjuk az ARACIS akkreditációs bizottságát. Október 14-én tartjuk a 120 éves ünnepi szimpóziumot. Remélem, hogy mindenki megérti milyen nagy az a kihívás, amely előttünk áll, és milyen nagy az a felelősség, amely reánk hárul az erdélyi protestáns lelkészképzés jelenéért és jövőjéért, amely nemcsak egyházi, hanem egyetemes magyar nemzeti értékeket és érdekeket is szolgál!

A Gondviselő Isten szeretetébe bízva indulunk el az újabb tanulmányi év útján. Ő áldja meg a mi életünket, törekvéseinket és munkánkat! Ezekkel, a bizakodó gondolatokkal a 2015-2016-os tanulmányi évet megnyitottnak nyilvánítom!

Kolozsvár, 2015. október 4.