Absolon története (2Sám 13,1–19,15) nem csupán király–utód, hanem apa–fiú történet is, s ebből, bár nem központi esemény, kiemelhető a megbocsátás momentuma. A bűn, közbenjárás, megbocsátás témakibontás tulajdonképpen három személyt hoz előtérbe: az Absolonét, a Joábét, és a Dávidét.
Kozma Zsolt
Lényegesnek tartom, hogy a bibliai személyekhez fűződő eseményeket általában viszonytörténetekként értsük meg, s ez sajátosan érvényes ezekre a történetekre. Mindazt, ami itt történik, a személyek egymáshoz való viszonyulása alakítja.
Feltűnő, hogy a kibékülés-történetben sem Jákób csalásáról, sem Ézsau bosszú-forralásáról egy szó sem esik, noha ez kimondatlanul is ott van mindkettőjük gondolatai között: tettekkel „emlékeznek” arra, ami húsz évvel azelőtt történt.
A napjainkban történő népvándorlásra lehet-e bibliai analógiát találni? Mostanában többször mondtam, hogy kényszeralkalmazások fogságában vagyunk, s ez elsősorban nemcsak a most felvetett kérdésre vonatozik, hanem homiletikai ficamként a teológiai minden tudományágát kísérti. Tudom, hogy ezek az alkalmazások, az időszerűsítés nyomása alatt jóhiszeműek, de megtörténhet, hogy tudománytalanok, s ezzel megerőszakolják a Szentírást. Nézzük meg a szóba jöhető történeteket.
További infó: https://repo.proteo.hu/publication/5845
A napjainkban történő népvándorlásra lehet-e bibliai analógiát találni? Mostanában többször mondtam, hogy kényszeralkalmazások fogságában vagyunk, s ez elsősorban nemcsak a most felvetett kérdésre vonatozik, hanem homiletikai ficamként a teológiai minden tudományágát kísérti. Tudom, hogy ezek az alkalmazások, az időszerűsítés nyomása alatt jóhiszeműek, de megtörténhet, hogy tudománytalanok, s ezzel megerőszakolják a Szentírást. Nézzük meg a szóba jöhető történeteket.
További infó: https://repo.proteo.hu/publication/5845
Jézus a világot a feje tetejére állította. Aki az evangéliumokat először olvassa, erre a következtetésre jut, s ha maga is ennek megfelelően próbál élni, elrettenőnek találja. De többszöri olvasás után, s különösen, ha szétnéz világában, rá kell jönnie, hogy a testtélétel után éppen a fordítottja történt. Jézus szembetalálta magát egy már feje tetejére állt világgal, arra NEM-et mondott, s a jövendőre nézve elhangzott a tiltás, óvás: Ne! Ő a világot talpra állította, s ma is azt akarja, hogy az visszanyerje teremtett rendjét.
A kommentárok egybehangzó véleménye, hogy ez a vers a Genezis legnehezebben érthető szövege. Nyelvtanilag, és a szövegösszefüggést tekintve, valódi crux interpretum.
Miért tekintett Isten az Ábel áldozatára, és miért nem tekintett a Kainéra? Évszázadok teológusainak kérdése ez, több elhibázott, félreértelmezett magyarázattal. Ezek egyrészt hamis párhuzamokból indulnak ki, vagy felekezeti elfogultsággal magyaráznak, másrészt abból értendők, hogy az ember megpróbálja, hogy saját döntéshelyzeteit és magát a döntés motivációját Istenre vetítse. A kérdés tulajdonképpen az, hogy az indokot kiben látjuk.
Az itt következő textusmozaikok alapforrása a Szavak az Igéből kötet, de ezek itt rövidebbek, mint amott, egyben a szövegek továbbgondolásai, s ilyen értelemben mégis másak, teljesebbek.
A politikai változások utáni években, az egyházban az eltemetett kérdések között talán a legsúlyosabb a megbocsátás volt. Nem illett vagy nem mertünk erről beszélni. Mintegy negyedszázadnak kellett eltelnie, hogy felszínre kerüljön a tudatosan (?) elhallgatott kérdés. Kozma Zsolt sorozata a megbocsátásról.
Pages
