A kánon kialakulásának egyik alapvető feltétele a hitigazság, az ortodoxia védelme. A korai egyház többek között ezt az alapvető kritériumot alkalmazta több mint három évszázadon át, amíg az újszöveségi kánon kiristályosodott és megerősödött, úgy hogy a keleti és nyugati egyházrészben a ma Újszövetségként ismert 27 könyv vált a hit és a keresztyén életfolytatás zsinórmértékévé. A tiszta tanításért folytatott harc azonban olyan régi, mint az apostoli igehirdetés. Jól példázza ezt Pál apostol Galáciabeliekhez írt levelének első két fejezete.

Kr.e. 622-ben kezdődött el az ószövetségi kor legnagyobb vallásos reformja. Ez az évszám egyúttal Jósiás király uralkodásának 18–ik esztendejét is jelzi. E reform jelentőségéről és az említett király nagyságáról szólok először (I.). A reform súlyával ellentétes arányban áll annak fogadtatása meghatározó prófétai körökben, Jósiás kiválóságával pedig végzetes sorsa. Ezt mutatja fel a II. rész. Mi volt a reformmal szembeni fenntartás, illetve a szerencsétlenség oka? Erre a kérdésre keresem a választ a harmadik részben.