Felejtés és megbocsátás. Esettanulmány egy kommunikációs zsákutcáról

1985 tavaszán a londoni Times cikksorozatot közölt, mely a vallásközi (és nem csak) dialógus egy igen kényes kérdésével foglalkozott, nevezetesen, hogy „negyven évvel a háború befejezése után, eljött-e már az ideje annak, hogy a zsidók megbocsássanak?” A szerkesztőségi vitaindító leszögezte, hogy „a gonosz igazi problémája az, hogy hogyan kell megbocsátani, és ki jogosult erre”. Albert A. Friedlander rabbi A holokausztot nem szabad elfelejteni címmel közölt cikket. Dr. Ac. J. Philips, az oxfordi St. John College káplánja a Miért kell a zsidóknak megbocsátaniuk? című írásban válaszolt. Számos írás és hozzászólás következik (valamennyit együtt újraközli a European Judaism tavasziu száma, 1984, 18/2), mindazáltal a vita, úgy tűnik, arra ítéltetett, hogy kommunikációs zsákutcának bizonyuljon. Elemzésünkben megkísérelünk választ adni a MIÉRT kérdésére.