A béna meggyógyításáról szóló márki beszámoló az evangélium második fejezetének az elején több szempontból is figyelemreméltó híradás a Jézus galileai munkásságáról. A szövegegység jó néhány tartalmi elemmel bővül a megelőző részegységekhez képest, amelyek közül a legfeltűnőbb, hogy egy beteg ember egészségének a helyreállítása a Jézus bűnbocsátó hatalmának látványos bizonyítékává válik.

Miután az irányzat alapszemléletét, névértelmezését és néhány sajátos gondolattömbjét egy korábbi tanulmányomban ismertettem , majd egy következőben John Milbank egyik programadó iratának teológiai értelmezését és elhelyezését kíséreltem meg , jelen írásomban e programiratot magát kívánom – minden további értelmezést mellőzve – a magyar olvasó számára elérhetővé tenni.

A betegség és a gyógyítás az ókori Közel-Keleten nemcsak a testet érintő folyamatok, hanem az istenek teremtette és meghatározta egész embert érinti. Minden betegséget egy mennyei lény vált ki, azok kezelése is csak az istenek bevonásával történhet. A betegség így tulajdonképpen nem önmagában probléma, hanem az isteni szférával megbomlott kapcsolat tünete, amely baljós ómenként mutat a beteg sorsára, és figyelmeztet veszélyeztetett helyzetére.

Ez az előadás Péter első levelének azon összefüggéseit emeli ki, amelyekben a szerző a keresztyén identitás eszkatologikus megalapozását nyújtja. Ennek az identitásnak a sarokpontját pedig az 1Pt 2,2-ben találjuk: „mint újszülött csecsemők a hamisítatlan lelki tejet kívánjátok, hogy azon növekedjetek az üdvösségre”. Amint látni fogjuk, ezek az összefüggések a homo viator kérdésfelvetéseivel metszik egymást, de bizonyos ponton azt meg is haladják.

In 1 Corinthians 15:20 and 23, Paul calls Jesus “the first fruits of those who are asleep.” According to John, Jesus died on the Eve of Passover and was resurrected on the third day, which was the day of the Omer ritual, the ritual of the first fruits. There have been many attempts to prove that Paul alludes intentionally to the first fruit implicitly, remembering the chronology of Jesus’s last days.

The purpose of this short paper is to present an analysis of the Hebrew text of Psalm 90,12, and to reflect on its extant Hungarian translations. In order to achieve my goal, I will divide the text into smaller unites, as suggested by the Masoretic accent signs, and during the analysis I will focus on:
- the delimitation of the meaning and syntactic role of the construction לִמְנ֣וֹת יָ֭מֵינוּ;
- the syntactic place and the sematic field of the modal adverb כֵּ֣ן (whether it belongs to the verb לִמְנ֣וֹת, or to the verb הוֹדַ֑ע);

A LXX-kutatás fellendülése óta aktuális egy LXX teológia megírása. Annak azonban, aki erre vállalkozik, számos kérdést kell megválaszolnia, vagy legalábbis bizonyos módszertani akadályokat tudomásul vennie. A LXX egy képlékeny fogalom, amely nemcsak a könyveinek számában ingadozik, hanem adott esetben egy könyvhöz több párhuzamos szöveget is kínál, több teológiai súlyponttal. A LXX teológiájának tehát mindenképp komparatívnak kell lennie, amely figyelembe veszi a legfontosabb variánsokat.

Az abortusz kérdése egyre nagyobb aktualitást és figyelmet nyer napjainkban. Jelen van a nyugati kultúrák hétköznapjaiban – gondoljunk a Pro choice és a Pro life mozgalmakra –, s emellett az abortusz legalizálásának vagy éppen liberalizálásnak kérdését egyre több politikai párt emelte be a maga kampánypontjainak sorába. A média közéleti fórumai gyakran kérik ki mind a közismert személyek, mind a közemberek véleményét az abortusz liberalizálásával vagy szigorításával kapcsolatban.

A könyv előszavának címe Juhász Ferenctől való: Imák, mindig ugyanazok és mégis mindig mások.

"...le a kalappal a tudós szerzők előtt, akik a költő-lángész mondatmuzsikájához mindenben méltó szövegeket alkottak, amikor az Úr imája, a Miatyánk keletkezésének, történeti és irodalomtörténeti kontextusainak, zsidó előzményeinek, teológiai értelmezéseinek, sokfelé elágazó hatástörténetének feltárására és bemutatására vállalkoztak. [...]

Egy prófétai elhívás- vagy megbízástörténetben az olvasó számára magától értetődőnek tűnhet az, hogy a későbbi küldetés előterében az Ézs 6,5-t a prófétai ajkak minősége foglalkoztatja. Arra való tekintettel, hogy a prófétálás a verbalitás szférájához tartozik, úgy vélnénk, nem szorul különösebb magyarázatra, hogy miért éppen Ézsaiás ajka az, amely a JHVH-val való találkozás rendjén a rémült Ézsaiásnak az első eszmélés rendjén eszébe jut. Mi másról, mint az ajkakról lenne szó egy olyan küldetésben, amely az isteni üzenet szóbeli közvetítését fogja magában foglalni (vö.

Letölhető ezen a linken: https://repo.proteo.hu/hu/publication/5962

The original profile of YHWH is a much-discussed issue of research, YHWH being defined mostly as either an El-like or a Baal-like deity. Scholars are investigating older texts of the Hebrew Bible that might reflect relevant imagery. The Book of Hosea is a neglected corpus in this discussion. However, the book contains North-Israelite traditions and concepts from the 8th century BCE that preserve and reflect an earlier stage of the YHWH-cult. If the imagery of the book could be traced back to a single, fundamental god-type, that could be a hint at the original character of YHWH.

Ajánlom ezt a munkát azoknak, akiknek a hite keresi a megértést, megértésük a cselekvést, cselekvésük a szeretetet, szeretetük pedig reménységet gyújt, melynek fényénél "megláthatják a láthatatlant" (Zsid 11,27).

The purpose of this short paper is to analyse the semantic field of the grammatical structure "δοκέω + εἶναι" which appears to be translated in various and ambiguous ways. Therefore, I invite the reader to a short philological adventure during which we will try to unfold the semantical field of the grammatical structure “οἱ δοκοῦντες στῦλοι εἶναι” used in Gal 2,9, and I try to find an answer to the following question: what does this characterisation exactly mean?

This study starts from the current experiential reality of the family, described by sociologist Peter V. Zima as follows: The family, as a victim of society as an alienating structure, becomes itself an alienating structure, which makes it impossible to establish intimate and supportive relationships between family members and the future of the family.

Weather imagery plays a major role in Hosea. Hosea 2 recalls the image of an unfaithful wife; Hosea 4:2–3 describes the withering of the land; in 6:3; 10:12; 14:6, the several types of precipitation draw attention to the utterance of YHWH or the requested righteousness; in 9:10.13.16; 10:1; 13:5; 14:6.8, Israel is symbolised by different plants that blossom and wither, depending on their relation to Yhwh. In all of these instances, weather phenomena contribute to these images.

Az ember az Istennel való együtt járásában létezik („létrejön”, pontosabban identitása ebben „jön létre”), következésképpen mind a lelkigondozó, mind a gondozottja identitása is, antropológiai értelemben (mint szerény kalauz / kísérő a klienssel való együtt-haladása sajátos történetében), e dinamikus reláció kontextusában valósul meg, azaz létezik, és abszolút értelemben ezt nevezhetjük terápiának, illetve bármilyen legitim lelkigondozói intervenció sajátos útjának és a lelki „egészség” teológiailag indokolt helyreállításának (azaz Istenképűségünk eszkatológiailag anticipált helyreállításán

The present study deals with the characteristic features of the ministry of teachers in the early church, contrasting them with the rabbis in the synagogues. As charismatic characters in the early church, teachers have played a role compa-rable to that of the apostles and prophets. In a different order of ideas, we would like to investigate whether the competence of charismatic teachers should be considered universal, or whether they played a rather local administrative role in the way bishops, deacons and presbyters did.

tíz szűz példázatának szó szerinti olvasata nem közvetít antropológiai ismeretet. A példázat célja nem a tudósítás, hanem a bevonás. Az eszkatológiai-antropológiai elemzés a példázat többé-kevésbé allegorikus szintjéhez kötődik, noha amennyire lehetett, arra törekedtem, hogy lehetőleg minimáli-san érvényesítsem az allegorizálást. Nem közvetít, de közvetíthet. Viszont megragadva ezt a lehetőséget lényeges szempontokat fedtünk fel az emberi döntés, az idő, a szüzesség, illetve az okos–balga ellentétpár apropóján, amelyek összességében koherensen viszonyulnak a bibliai emberszemlélethez.