Az északi országrész, Izráel nemzeti vallásának rekonstrukciója korlátokba ütközik. Az északi szövegeket déli recenziójukban vették fel az Ószövetségbe, és lépten- nyomon észrevehető egy erős polémia az izráeli vallási megnyilvánulásokkal szemben. A deuteronomista mozgalom óta minden nem Jeruzsálemben lejátszódott kultuszt illegitimnek tekintenek, és azt retrospektív beledolgozták a szövegekbe is. Azonban még így is felsejlik az eredeti vallás kontúrja. Az Ószövetség beszámolója alapján Izráel istenét bika alakjában képzelték el és ábrázolták ki, amely a viharistenek szimbolikájára jellemző. A szövegek bár nem nevezik meg ezt az istent, mégis őt a kivonulás isteneként tüntetik fel. Ez az első nyom az isten azonosítása útján. JHWH vezette ki a népet Egyiptomból. Feltűnő az is, hogy az északi királyok és gyermekeik teofór nevei túlnyomórészt JHWH-ra vonatkozó elemet tartalmaznak. Az 1Kir 16,32* azt is elárulja, hogy a Baál tisztelet Izráel nemzeti kultuszában egy szinkretista vallásos reform eredménye, de nem az eredeti állapot. Ezenfelül az Ószövetség legrégebbi szövegei JHWH-t olyan istenként írják le, mint akinek megjelenését a viharistenekre jellemző teofánia kísér. Ezeket a megfigyeléseket kumulatívan egybeolvasva arra a következtetésre juthatunk, hogy Izráel nemzeti kultuszának középpontjában a viharisten JHWH állt.
A bika szimbóluma töretlenül jelen van a térségben a késő bronzkortól kezdve, és Samária akropoliszán is 5 tárgy bizonyítja jelenlétét. A névjegyzék szintén JHWH dominanciáját erősíti bármilyen más istennel szemben. Ha figyelembe vesszük a bika-ábrázolások gyakoriságát, valamint JHWH elsőbbségét a többi istenhez képest, a bika szimbolikát nem magyarázhatjuk másképp, mint főként JHWH ábrázolásait, amelyek mögött elmarad – bár minden bizonnyal jelen van – a Baál szimbolikája. Mind a bibliai mind a biblián kívüli források egy irányba mutatnak: Izráel nemzeti istene a viharisten JHWH volt.