A tanulmány Ézsaiás 6,9-10 teológiai jelentőségét elemzi, amely központi szerepet játszik az eleve elrendelés és a hit kapcsolatának értelmezésében. A szöveg ókori verzióinak (Septuaginta, Targum) és újszövetségi recepciójának megvizsgálása után részletesen foglalkozik a perikópa jelenlegi kontextuson belüli értelmezésével, illetve annak jelentőségével Ézsaiás prófétai tevékenysége összefüggésében.