Drawing inspiration from Isa. 19.19, which speaks of a ‘stele of Yhwh’ at the border of Egypt, B. argues that the assemblage of prophecies against foreign nations in Isaiah 13–23, of which Isaiah 18–20 is a part, is intended to function in the same way as an Assyrian victory stele, listing the nations subdued and proclaiming that Yhwh is ruler of the world.
Cuș
Attempts to reconstruct the compositional history of the book of Isaiah confine themselves mainly to chapters 1-12 and 28-39, supposed to shroud the basic core of any early collection of Isaianic texts. Other investigations which verge on the group of prophecies concerning the nations in Isa 13-23 rarely delve into exegetical details to the extent that the reader of Isaiah would feel convinced to stand here on familiar grounds. Even others, overtly restricted to a small pericope inside Isa 13-23, often neglect the significance of this larger context.
Het boek Jesaja blijft een onuitputtelijke bron van studie. De fascinerende inhoud en Bijbels-theologische impact van dit boek dagen steeds weer nieuwe Bijbelgeleerden uit om er studie van te maken. Zo ook de uit Cluj in Roemenië afkomstige Csaba Balogh. Hij heeft zich een aantal jaren uitvoerig beziggehouden met Jesaja’s profetieën over de volken (Jesaja 13-23). Daarbij spitste hij zich toe op die over Egypte en Nubië (Jesaja 18-20). In september 2009 resulteerde dat in het behalen van de doctorstitel aan de Theologische Universiteit van Kampen (Broederweg).
This is a study of Isaiah 18-20, three chapters in the so-called Isaianic prophecies concerning the nations, Isaiah 13-23 (24-27). Beyond being located close to each other in this literary corpus, there is at least one common element that ties these three chapters together: Isaiah 18-20 deal with two neighbouring countries of the Nile, Kush and Egypt respectively.
Az ószövetségi Izrael számára Egyiptom volt az az afrikai ország, amellyel JHVH választott népének történelme hosszú időn át a legszorosabb értelemben összeszövődött. De egyiptomi közvetítéssel Izrael az afrikai térség több más népcsoportjával is igen közeli kapcsolatba került. A bibliai szerzők Egyiptom mellett leggyakrabban annak déli szomszédját, Kús földjét emlegetik. Kús földje és népe a maga etnikai és földrajzi sajátosságaival belső Afrika egzotikus világát jelképezte a Kánaán térségében élő emberek számára.
