A Máté 5,21-32 közötti szakasz nem véletlenül kapcsolja össze antitetikusan a gyilkosság és a paráznaság tilalmát. A teológiai és exegetikai konszenzus az, hogy mindkét bűn a másik ember méltóságának megsemmisítése.
házasság
A Máté 5,21-32 közötti szakasz nem véletlenül kapcsolja össze antitetikusan a gyilkosság és a paráznaság tilalmát. A teológiai és exegetikai konszenzus az, hogy mindkét bűn a másik ember méltóságának megsemmisítése.
Kevés olyan téma van, amelyről ennyire nehéz őszintén beszélni, mint a szexualitásról. Túl sok benne a szégyen, a hallgatás, a félreértés – vagy éppen a felszínesség. Pál apostol mégis ezekkel kezdi a „test cselekedeteinek” felsorolását a Galata levélben: házasságtörés, paráznaság (Gal 5,19). Nem azért, mert ezek lennének a „legnagyobb bűnök”, hanem mert itt válik különösen láthatóvá, mi történik az emberrel, amikor elveszíti a kapcsolatot önmagával, a másikkal – és Istennel.
A relációs etika szerint az emberi lét az interperszonális kapcsolatok által formálódik. Az ideális házasság tartós, bensőséges kapcsolat, amely elősegíti a kölcsönös növekedést. A lelkipásztori rítusok (casualia) fontos szerepet játszanak a családi életciklus váltópontjaiban, különösen a kapcsolati kötelékek elmélyítésében. A mai rohanó, elidegenítő társadalomban a valódi szeretet képessége, valamint a házasság intézménye is gyengül. Az értékek relativizálódása hozzájárul a válságban lévő keresztény házasságok számának növekedéséhez.
Advent negyedik vasárnapján, karácsony ünnepének előestéjén, egy esküvőre hív minket Isten igéje. Elképzelhetjük magunk előtt a gyönyörű ruhába öltözött menyasszonyt, fején a díszes pártával, és mellette a délceg vőlegényt, amint így szólítja meg kedvesét: „Gyönyörűségem”. A menyasszony Sion, a vőlegény nem más, mint Izrael Istene, a mindenható Úr.
A megtartó ismeret nem más, mint a Megtartó ismerete. Ajánlom ezt a könyvet mindazoknak, akik érteni szeretnék azt, amit hisznek, remélnek és szeretnek, hogy aztán még jobban higgyenek, reméljenek és szeressenek.
Pages
