Prófétai imádság:
példázat
tíz szűz példázatának szó szerinti olvasata nem közvetít antropológiai ismeretet. A példázat célja nem a tudósítás, hanem a bevonás. Az eszkatológiai-antropológiai elemzés a példázat többé-kevésbé allegorikus szintjéhez kötődik, noha amennyire lehetett, arra törekedtem, hogy lehetőleg minimáli-san érvényesítsem az allegorizálást. Nem közvetít, de közvetíthet. Viszont megragadva ezt a lehetőséget lényeges szempontokat fedtünk fel az emberi döntés, az idő, a szüzesség, illetve az okos–balga ellentétpár apropóján, amelyek összességében koherensen viszonyulnak a bibliai emberszemlélethez.
A minák, illetve talentumok példázata Istenről, illetve a mennyek országáról szól. De vajon ez kötelezően azt is jelenti, hogy Istenről is szól? Vajon a nemes ember, aki azt mondja magáról, hogy könyörtelen ember, mert behajtja azt is, amit nem fektetett be, és learatja azt is, amit nem vetett el, tényleg Istenre vonatkoztatandó allegorikusan? A példázatok jelenlegi kontextusát az evangéliumok eszkatologikus példázatai képezik, főként Máté evangéliuma esetében. De hogyan változik a példázatok olvasata, ha azokat az 1.
A keresztény bibliatudománynak a legkorábbi időktől vágya és törekvése volt, hogy az evangéliumi hagyományban biztosan felismerje azokat a gondolatokat, szavakat, az „ipsissima verba” anyagát, amelyek a legmegbízhatóbban és a legbiztosabban magának Jézusnak az üzenetét és beszédmódját őrzik. Az aligha kétséges, hogy a Mester példázatokban tanított, ezek képi világának megértése, jézusi szó hermeneutikájának megalkotása tehát mindennél alkalmasabb eszköz lehet a kinyilatkoztatás titkának megfejtésére.
