Ha református egyházat és közösségeket szeretnénk, meg kell egyeznünk egy
közös szövegben, egy közös tartalomban. Sok minden változó van a református
egyházban, istentiszteleti rendtartás, vasárnapi liturgia, énekeskönyv, és remél-
jük, hogy egyszer elérjük ezekben az egységet, de addig is kell egy közös alap a
Szentírás mellé, felekezetiségünknek a legkisebb közös többszöröse. Meggyőző-
désem, hogy ha a magyar református emberek újra ismerni fogják a HK tartalmát,
akkor nemcsak a református egyháztestek legkisebb közös többszöröse, hanem
legkisebb közös többszörözője is lehet, hiszen aki megérti és megszereti a HK
tartalmát, tovább is adhatja és megszerettetheti azokkal, akik még nem ismerik.
A módszereken, hogy hogyan tanítsuk, milyen ütemben, milyen hosszan, azon
vitatkozhatunk és egyezkedhetünk, de a tényen, hogy ez lehet a közös, egybe-
kapcsoló szövegünk a Szentírást mellett, azt magyarázva, ahhoz meggyőződésem
szerint nem férhet kétség. A történelem kereke sokszor fordult, volt, amikor kö-
telező volt tanítani a Heidelbergi Kátét, volt, amikor egyenesen tiltották, de azt
ki kell mondanunk, hogy léte és ismerete alapvetően befolyásolta és érinti ma is
a magyar református gyülekezetek életét.