Van-e az evangéliumi csodaelbeszéléseknek „tudományos” olvasata? Van-e a megértésnek olyan útja, amely a jövő múlt feletti mindenkori előnyével nem él vissza? Lehet-e ma nekünk úgy igazunk, kik baktériumokról, higiéniáról, életmódról és kezelésről beszélünk, hogy közben nekik is megmaradjon az igazuk, kik bűnről, megszállottságról, démonokról és gyógyításról szóltak? A kötet hét tanulmányának eltérő irányú elemzése mögött e kérdések mindvégig jelen vannak.

Az Újszövetség összefüggésében a „forrás” kifejezés többféle jelentést hordoz, legalább hármat: a bibliai szövegek mögötti írott források, a Bibliába be nem került, azaz forrás-formában megmaradt iratok és a történeti Jézus személyére mutató keresztény és nem-keresztény források jelentését. Az evidensen túl az akadémiai világ nagyon eltérően gondolkozik mindhárom forrás-kérdés terén.

A kötet az újszövetségi írásos hagyományt kialakulásának időrendiségében tárgyalja az evangéliumok mögött álló forrásoktól a levélirodalmon át egészen a Jelenések könyvéig.