Középajtai és árkosi Benkő József (Bardóc, 1740. december 20. – Középajta, 1814. december 28.) református lelkész, teológus, botanikus, történetíró, nyelvész. A felvilágosodás korszakának elején élt tudós egyaránt eredményes művelője volt a társadalom- és a természettudományoknak. Fő műve, a Transsilvania, a korabeli Erdély leírása, a művelődéstörténet, a néprajztudomány és a családtörténet máig használt forrásmunkája, amely az államismereti iskola módszerével vizsgálja az erdélyi társadalom anyagi és szellemi életét. Botanikusként elsőként alkalmazta Linné kettős nevezéktanát magyar nyelven. A Magyar Hírmondóba írt cikkeivel a tudománynépszerűsítés egyik korai művelője lett.

"Tudatában vagyok annak, hogy Benkő József sokrétű és szerteágazó munkásságát nem lehet ebben a néhány oldalban úgy összefoglalni, hogy az mindenre kiterjedjen. Csak azon eseményeket mutattam be, amelyek révén Erdővidék szülötte, aki soha nem járt külföldi akadémián, domidoctusként nemzetközi hírnevű tudóssá vált. Megmutatta és bizonyította, hogy Erdővidéken élve is elismert tudóssá lehet lenni, ha megvan hozzá a kellő kitartás, a munka tisztelete és a tudósi alázat."