Bonhoeffer, Dietrich
Gyilkos történelmi korban, a nácizmus éveiben kényszerült a fiatal teológus-lelkipásztor, Dietrich Bonhoeffer arra, hogy alaposan átgondolja: mit is jelenthet ilyenkor keresztyén emberként helyesen cselekedni? 1940-ben kezdi el Etikája különböző fejezeteinek a megírását, amelyen kisebb-nagyobb megszakításokkal az 1943. április 5-én bekövetkezett letartóztatásáig dolgozik, majd a börtönben is születnek ide illő töredékek. Két év múlva, 1945. április 9-én kivégzik.
Amikor a Szentírás Jézus követéséről beszél, akkor azzal az ember felszabadítását hirdeti meg minden emberi rendelkezés, minden nyomasztó, terhelő, neki gondot és lelkiismereti gyötrelmet okozó kényszer alól. A követésben az emberek saját törvényeik kemény igájából Jézus Krisztus könnyű igája alá kerülnek. Árthat-e ez Jézus parancsa komolyságának? Nem, sőt inkább csak ott válik lehetségessé az emberek teljes felszabadítása a Jézussal való közösségre, ahol megmarad Jézus teljes parancsa, a feltétlen követésre hívás.
