A keresztyénség történetének első két évezredében összességében nem változott annyit a férfi és női szerepek megítélése és egymáshoz való viszonyulásuk, mint az utóbbi évtizedekben. A magyar református teológiai párbeszédben sem odázhatjuk tovább ezt a kérdéskört, annál is inkább, mert egyháztagjainkat számos külső behatás éri, ezért kérdően várják saját közösségünk útjelzőit.