1. szekció
Bacsó István 2017-ben szerzett lelkészi diplomát a Kolozsvári Protestáns Teológiai Intézetben. Filozófiai tanulmányokat végzett a BBTE Történelem és Filozófia Karán, ahol 2016-ban licenciátusi oklevelet szerzett. Jan Milic Lochman ösztöndíjasként 2016–17-ben tanulmányi évet töltött Bázelben. 2018-tól a DRHE doktori iskolájának hallgatója. 2017 és 2019 között a Kőhalmi Református Egyházközség és Szórványdiákotthon gyakornok, majd beosztott lelkipásztora. 2019-től a Székelytamásfalvi Református Egyházközség lelkipásztora.
Korunk globális jellégének elengedhetetlen velejárója az itt, Nyugaton, Európában a keleti vallások – elsősorban a buddhizmus – egyre gyorsabb terjedése. A velük való párbeszéd egyik legkomolyabb akadálya a közös, semleges fogalomkincs hiánya – vagy éppen a többletjelentést hordozó speciális fogalmak egymásnak való óvatlan megfeleltetése. Előadásomban arra teszek kísérletet, hogy egy olyan átfogó üdvösségfogalmat definiáljak, ami nekünk, keresztényeknek sem idegen, és megvizsgálom annak a lehetőségét, hogy missziós terepen milyen nyitási lehetőségeket kínál ez számunkra.
Az előző előadásunk (Facie ad faciem – nincs tehát alibi a létben. Reflexiók Tavaszy Sándor és Lukács György Kierkegaard akédaértelmezésének margójára) következtetéseit igyekszünk összefogni ebben a kiegészítő előadásban, majd annak alapján szeretnénk kijelölni a lehetséges további kutatás irányát, különös tekintettel a mai filozófiai és pszichológiai trendek kritikai értelmezésére. Előadásunkban az ego, a Szelf és az identitás kérdéskörét vizsgáljuk a trinitárius modell alapján.
Az elmúlt évtizedekben bekövetkezett társadalmi változások hatással vannak a vallásra, a hitgyakorlatra, a lelkipásztori hivatás és élet kapcsolatára.
Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2016/679-es rendeletét GDPR-ként ismerjünk. Ennek előzménye egy hosszú vita, amiben többek között az volt a kérdés, hogy a személyes adatok meddig őrizhetőek meg. A társadalmi vita során a múlt rögzülése ellen emeltek szót sokan, mivel mindenkinek joga lehet, és joga van a változáshoz. Ha az emberi kapcsolatokban a múlt rossz tapasztalata felülírható megbocsátással, mi történjék a digitális térben? Mennyiben lehet és szabad a személyt a múltjához láncolni? Maradjon az „online múlt” mindig friss?
Pages
