H. de Lubac (1896–1991) a 20. század egyik legjelentősebb római katolikus teológusa, az ún. „új teológia” (nouvelle théologie) vezéregyénisége. A francia jezsuita gondolkodónak oroszlánrésze volt annak a döntő személetváltásnak az előkészítésében és elfogadtatásában, ami a II. vatikáni zsinat nyomán bekövetkezett a katolikus egyházban. Hatalmas munkásságának főbb témái: istenhit és ateizmus, a természet és természetfeletti viszonya, Teilhard de Chardin munkássága, a Szentírás és hagyomány, az egyház valósága.
1. szekció
Dr. Visky S. Béla (sz. 1961), a KPTI rendszeres teológia tanszékének professzora. Tizenkét évig gyülekezeti lelkész, 1996 óta tanít a BBTE-n, illetve 2013-tól a KPTI-ben. Tanulmányait és kutatásait Kolozsváron (lelkészképesítés, PhD phil.), Genfben, Bázelben, Budapesten (PhD theol.), Párizsban, Edinburghban, Debrecenben (habilitáció) végezte. Kutatási területei: a teodiceakérdés, V. Jankélévitch, Bonhoeffer, J. Moltmann, logoterápia, Radikális Ortodoxia, apologetikai kérdések. Műfordító – teológiai és filozófiai munkákat tolmácsol magyarra angolból, németből, franciából, románból. Nős, három gyermeke, két unokája van.
Az úttörőnek számító hálózatelméleti szakkönyvek alapvetően a reáltudományok eszköztárával közelítenek a hálózatok kérdéséhez, és pontosan dokumentált adathalmazokat vizsgálnak. Mégis az első mesterséges hálózatok között említik a Pál apostol hálózatépítő munkája nyomán létrejött keresztyén egyházat – annak ellenére, hogy az egyház lényegének töredéke számszerűsíthető. A hálózatkutatók által felismert szabályszerűségeket a tudomány és társadalmi élet számtalan területen hasznosítják.
Előadásom tárgya a filozófia és teológia különállása, illetve az átfedések és átjárási lehetőségek vizsgálata Böhm Károly és Tavaszy Sándor gondolkodásának viszonyában. Vizsgálódásom első részében röviden körvonalazom Böhm Károly szellemi életútját, kiemelve azt, hogy miként alakult a teológiával kapcsolatos álláspontja, és hogy vannak-e életművében teológiai motívumok. Tavaszy gondolkodásának értelmezésében arra keresek választ, hogy a böhmi ismeretelméleti és értékelméleti szemlélettel való konfrontálódása után hogyan alakult a szemlélete filozófia és teológia viszonyáról.
Zágoni Aranka György 1765–1767. között volt az Erdélyi Református Egyház püspöke. Az előadás végigköveti azt az utat, amely a koronkai parókiától, ahol lelkészgyerekként született, a püspöki tisztség betöltéséig vezetett. Fő célja bemutatni azokat a fordulópontokat, amelyek meghatározták pályafutása alakulását. Ilyen fordulópontként tekintek hazai és külföldi (Genf, Bázel) tanulmányaira, a lelkészi állás betöltésének körülményeire különböző gyülekezetekben, valamint esperessé és püspökké választására. Az előadás segít egy konkrét életrajz példáján keresztül feltérképezni azt, hogy a 18.
Pages
