Az első világháborút követő gyermeksegélyezési akciót (1920-1930), melynek keretében több, mint 60.000 magyar gyermek tudott hosszabb, rövidebb ideig svájci, holland, belga, angol vagy svéd nevelőszülőknél pihenni, a második világháborút követően nem sikerült megismételni. 1945 után csak sokkal szerényebb mértékben volt lehetősége a magyar gyermekeknek külföldi üdülésre, noha a szükség ekkor sem volt kisebb, mint 1920-ban. Ennek ellenére magyar gyermekek ezrei jutottak el 1945 után is Hollandiába, Belgiumba, Svájcba, Dániába, Olaszországba, Franciaországba és még Romániába is.