Teologie sistematică
Etica este știința preocupată de acțiunea bună și adecvată a omului. Prin abordare descriptivă și proscriptivă analizează motivația, uneltele, scopurile, consecințele acțiunii, încercând să stabilească norma acțiunii atât pe plan personal, cât și în dimensiunea comunității. Întrebarea lui Immanuel Kant - "cum să procedăm" - este dezvoltată în contextul unor întrebări ca: cine este omul, care este procesul de cunoaștere și ce putem spera. Conform acestei abordări, acțiunea potrivită se definește deci în contextul antropologiei, epistemologiei și al credinței religioase.
Röviden áttekintjük a legfontosabb 20. századi teológiatörténeti állomásokat Jürgen Moltmann: Teológia ma c. könyve alapján. További tájékozódásként Heinz Zahrnt: Az Isten-kérdés - Protestáns teológia a 20. században c. művét használjuk. Ezt követően Moltmann-szemináriumot tartunk Új életstílus, Az élet forrása, Minden végben kezdet rejtezik c. könyvei alapján.
Pe lângă faptul că biserica are propriul ei sistem intern de reguli, ea este de asemenea o organizație funcțională reglementată de legea statului. Cunoașterea acestor reglementări este importantă nu numai în situații conflictuale, ci și în prevenirea și evitarea conflictelor. În cadrul cursului de Drept canonic studenții se familiarizează cu contextul teoretic juridic și dobândesc cunoștințele esențiale pentru practicarea activității lor ca preoți.
Az alábbi dolgozat a francia filozófus Pardonner? című, 1971-ben publikált szövegét elemzi, amely bizonyos értelemben ellentéte a szerző korábbi megnyilatkozásának. Megelőző munkája, a Le pardon (1967) nyugodt kijelentőmódjával szemben a Pardonner? mintha kérdésessé tenné az előző álláspontját.
Ez a tanulmány a felmentés problémáját elemzi Vladimir Jankélévitch gondolkodásában. A felmentés a sértett fél azon próbálkozása, hogy a mélyen elrejtett emberi gonoszságon túl olyan külső mozzanatokat találjon, amelyek motiválhatták az elkövetőt. Az oknyomozó eltökéltségével keresi a választ az "unde malum?" kérdésére.
Does Jankélévitch identify the Source of creation with that thorne-crowned one of the nonsense of the cross? It seems that Jankélévitch is not only very close to the teaching of the church, but also identifies with its most important element, the redeeming death of Christ. And this is not only valid for the young philosopher before the War, but also for the mature thinker in the years following the Holocaust, the author of the Moral philosophy.
Szerzőnk szemléletében az idő is éppen úgy változik, mint a folyó, melybe nem léphetünk be két alkalommal. A szenvedés okozása és tapasztalata e két transzcendens valóság együttese átalakítja a tettest és áldozatot; ennek alapján lehetne elévültnek tekinteni a vétket. Az elévülés azonban sohasem helyettesítheti a bocsánatot. A felejtés nem morális aktus. A hiányos emlékezet felületesség, a túl erős emlékezés azonban haragot szül. Spirituális kapzsiságra utalhat azonban, ha valaki a gonosz tapasztalatának integrálását a megbocsátás útján mintegy hőstettet kívánja véghezvinni.
The God of Jankélévitch is creative energy, eternal acting goodness and love, but it is not a person and does not personally know its creations. It does not rule, does not enter into a covenant, does not bring redemption at the cost of its own heartbreak, does not judge sins and does not forgive them, does not speak, does not give commandments, does not conquer death, does not resurrect the dead, and does not offer eternal life.
Pages
