Sándor Béla Visky

Az emlékezetkultúra nyugati kibontakozása nem holmi szellemi fényűzés, hanem törvényszerű válasz a második világháborút követő évtizedek görcsös némaságára. Ennek jelentkezése a magyar szellemi és egyházi élet keretein belül a kommunizmus évtizedeit követően ugyanígy szükségszerű. E két történelmi tapasztalat közös nevezője pedig maga az ember, az “egyedüli példány”, akinek a világosság és sötétség morális egymásnak feszülése éppoly elemi tapasztalata, mint ezek fizikai valósága.

Az életvédelem etikai parancsának az emberi létezés minden szintjére ki kell terjednie. A környezetvédelem és a bioetika a humán egzisztencia alapvető biológiai
feltételeinek a megőrzéséért harcol. Az ember azonban az a lény, aki több mint az őt hordozó természeti környezet és biológiai tenyésztalaj. Az élet ezen alapvető
feltételeire vonatkozó kérdések mellett ugyanilyen nyomatékkal kell az e keretekk özött kibontakozó élet emberi minőségére is rákérdeznie. Ily módon az ember

Vladimir Jankélévitch személyében és gondolkodásában annak a három nagy tradíciófolyamnak az ötvözetét jeleníti meg, amely két évezreden keresztül meghatározta Európa szellemi identitását: a zsidó, a görög és a keresztény örökség szerves egységet alkot gondolatvilágában. Nemzedéktársaival – Emmanuel Lévinasszal, Paul Ricoeurrel és másokkal – a 20.

A Radikális Ortodoxia kortárs teológiai irányzat az angolszász akadémiákon. Legmeghatározóbb alakjának, John Milbanknak egyik programadó írását vizsgálom, melyet ’Posztmodern kritikai augusztinianizmus’ címmel tett közzé. Az írás alcíme: rövid summa negyvenkét válaszban fel nem tett kérdésekre. Az áttekinthetőség kedvéért a szerteágazó három és fél tucatnyi választ négy nagyobb tematikus egységbe tömörítem, a következő beosztással. Az első egységben a teológia új helyzetéről szóló gondolatokat mutatom be (a posztmodern, szubjektum, narratíva, nihilizmus fogalmak mentén).

Amikor 1999-ben a Radikális Ortodoxia című tanulmánykötet a Routledge kiadónál Londonban és New Yorkban megjelent, a tekintélyes kanadai filozófus és társadalomtudós, Charles Taylor lelkesen üdvözölte. Ajánlásában megállapítja: „A Radikális Ortodoxia egy rendkívül ösztönző gyűjtemény.

Amikor 1999-ben a Radikális Ortodoxia című tanulmánykötet a Routledge kiadónál Londonban és New Yorkban megjelent, a tekintélyes kanadai filozófus és társadalomtudós, Charles Taylor lelkesen üdvözölte. Ajánlásában megállapítja: „A Radikális Ortodoxia egy rendkívül ösztönző gyűjtemény.

A Radikális Ortodoxia kortárs keresztény teológiai és filozófiai irányzat. Általánosan elfogadott vélekedés szerint ez az alig három évtizede, Cambridge-i akadémiai körből indult szemléletmód a legmarkánsabb az utóbbi idők teológiai eseményeinek sorában. John Milbank 1990-ben megjelent Theology and Social Theory című nagyhatású munkája adta meg az alaphangot, ezt követte a Catherine Pickstock és Graham Ward szerzőtársakkal együtt kiadott tanulmánykötet, mely a mozgalom névadó munkája is egyben (Radical Orthodoxy: A New Theology, 1999).

A Radikális Ortodoxia kortárs keresztény teológiai és filozófiai irányzat. Általánosan elfogadott vélekedés szerint ez az alig három évtizede, Cambridge-i akadémiai körből indult szemléletmód a legmarkánsabb az utóbbi idők teológiai eseményeinek sorában. John Milbank 1990-ben megjelent Theology and Social Theory című nagyhatású munkája adta meg az alaphangot, ezt követte a Catherine Pickstock és Graham Ward szerzőtársakkal együtt kiadott tanulmánykötet, mely a mozgalom névadó munkája is egyben (Radical Orthodoxy: A New Theology, 1999).

Pages

Subscribe to Sándor Béla Visky