Kereken négyszáz éve, 1623. június 19-én született Blaise Pascal, az a gondolkodó, akinek szemléletében nemcsak hogy nem állt ellentétben a régi hit „intuitív” és az új lendületre kapó „geometriai ész” igazsága, de tökéletes összhangban egymást kölcsönösen erősítették és gazdagították. A magának egyre nagyobb önállóságot követelő ráció ezalatt a négy évszázad alatt „nagykorúvá” vált, sőt, ma már a „túlérés” jeleit mutatja: az is elhervadt benne, ami sajátos értéke volt, nevezetesen az igazságba és a valóság megismerhetőségébe vetett rendíthetetlen hite. Így csap át a túlhajtott racionalizmus az irracionalizmus ingoványos talajára. Az emberi szellem hajlamos eme szélsőségek közötti csapongásra. A két véglet közötti egyensúly megtalálásában ma is nélkülözhetetlen támaszt találunk a zseniális francia matematikus, fizikus, filozófus és teológus gondolataiban. Tanulmányunk célja a hit és ráció viszonyára vonatkozó Pascal-szövegek újra értelmezése és aktuális súlypontjainak a felmutatása.