A történelmi egyházak sokszor igencsak bizonytalan határain innen és túl egyre gyakoribb jelenség az újrakeresztelkedés. Bizonyára valamilyen lelki nyugtalanság húzódik mögötte, amely – felszínes megfontolásokon túl – őszinte is lehet. Valamit elmulasztottam – érezheti a vívódó lélek –, amit Isten elvár tőlem, nem ott vagyok, ahol lennem kellene. De gyógyír-e az újrakeresztelkedés a lelki hontalanság érzésére?
Sándor Béla Visky
A korai egyház keresztségtanába kíván bevezetőt nyújtani ez az előadás. Az, amit a keresztségről az atyák a Didakhéval kezdődően Tertullianus, Karthágói Ciprián, a kappadókiai atyák és mások művein keresztül Augustinusszal bezárólag megfogalmaztak,
nem csupán teológiatörténetünk egy szakasza, hanem annak – a Szentíráson túl – a gyökere és alapja. Úgy próbáljuk bemutatni a témába vágó hosszabb-rövidebb írások teológiai súlypontjait, hogy abból hasznos következtetéseket szűrhessünk le a mai egyházi értelemezésünk és gyakorlatunk számára is.
• Azért lehetünk ma itt, mert a hit hallásból van
• Lehetett láng, de nem lehetett hamva
• Ahány igazság, annyi szeretet
• Kálvin: a hit bizalom, ismeret
• Isten irántunk való jóságának és elfogadásának az igenlése
• A hit ajándék, a hitetlenség viszont bűn
• Krisztus főpap: közbenjár – Simon, a Sátán kikért, DE én könyörögtem érted
• Király: uralkodik, de még nem látjuk. Predestináció és szabadság
Órigenésznek (185–254), a korai alexandriai iskola kiemelkedő képviselőjének 230 táján született Peri archón / De principiis című művét a keresztény teológiatörténet első jelentős dogmatikai munkájaként tartjuk számon. A könyv magyar fordításának második – javított és bővített – kiadását pár hónappal ezelőtt vehettük kézbe (A princípiumokról. Kairosz Kiadó, Budapest, 2025. Ford. Somos Róbert, Kránitz Mihály és Simonné Pesthy Monika). Előadásunk e mű alapján vizsgálja a rossz problémája ill. a teodicea-kérdés értelmezését Órigenész szemléletében.
Martin Buber „testvérbátyjának” nevezte Jézust. Sok jelentős 20. századi zsidó gondolkodó hasonló rokonszenvvel tekintett a názáreti rabbira, akit munkásságukkal ismét „haza” kívántak hozni a judaizmus világába (David Flusser, Schalom Ben-Chorin, Vladimir Jankélévitch, Vermes Géza, Heller Ágnes stb.). Pinchas Lapide (1922–1997) zsidó vallástudós, író, diplomata is közülük való, aki sokat tett a zsidó–keresztyén párbeszéd előmozdításáért. De mennyire széles vagy keskeny a küszöb az „objektív” vallástudományi kutatás igazsága, valamint a Jézust Messiásnak valló hit igazsága között?
Henry de Lubac (1896-1991) a 20. század egyik legjelentősebb római katolikus teológusa, az ún. "új teológia" (nouvelle théologie) vezéregyénisége. A francia jezsuita gondolkodónak oroszlánrésze volt annak a döntő szemléletváltásnak az előkészítésében és elfogadtatásában, ami a II. Vatikáni Zsinat nyomán bekövetkezett katolikus a katolikus egyházban. Hatalmas munkásságának főbb témái: istenhit és ateizmus, a természet és természetfeletti viszonya, Teilhard de Chardin munkássága, a Szentírás és hagyomány, az egyház valósága.
Martin Buber „testvérbátyjának” nevezte Jézust. Sok jelentős 20. századi zsidó gondolkodó hasonló rokonszenvvel tekintett a názáreti rabbira, akit munkásságukkal ismét „haza” kívántak hozni a judaizmus világába (David Flusser, Schalom Ben-Chorin, Vladimir Jankélévitch, Vermes Géza, Heller Ágnes stb). Pinchas Lapide (1922–1997) zsidó vallástudós, író, diplomata is közülük való, aki sokat tett a zsidó – keresztyén párbeszéd előmozdításáért. De mennyire széles vagy keskeny a küszöb az „objektív” vallástudományi kutatás igazsága, valamint a Jézust Messiásnak valló hit igazsága között?
Martin Buber „testvérbátyjának” nevezte Jézust. Sok jelentős 20. századi zsidó gondolkodó hasonló rokonszenvvel tekintett a názáreti rabbira, akit munkásságukkal ismét „haza” kívántak hozni a judaizmus világába (David Flusser, Schalom Ben-Chorin, Vladimir Jankélévitch, Vermes Géza, Heller Ágnes stb). Pinchas Lapide (1922–1997) zsidó vallástudós, író, diplomata is közülük való, aki sokat tett a zsidó – keresztyén párbeszéd előmozdításáért. De mennyire széles vagy keskeny a küszöb az „objektív” vallástudományi kutatás igazsága, valamint a Jézust Messiásnak valló hit igazsága között?
"A világ nem arra rendeltetett, hogy vak, bűnös szenvedélyek fertőjében élők hamis, aljas emberi célok szolgálatában, bestiális vérontással berondítsák, hanem arra rendeltetett, hogy emberi munka, erőfeszítés, tusakodás és verejtékezés által a múlandó világ ábrázatán át kitündököljön a soha el nem múló Isten szentsége, tisztasága és igazsága." Tavaszy Sándor
Pages
