Ökumenikus Imahét megnyitó istentisztelete a Marosvásárhelyi Kistemplomban.
Textus: Jn 11, 17 - 27
örökélet
KT! Jubilate! vasárnapján gyűltünk össze meghallgatni Isten mai üzenetét számunkra, a Húsvét utáni 3. vasárnapon.
Nem a tőlem szokásos módon vezettem fel az alapigét (Istennek az a szent igéje ami által szól mihozzánk), mert nem merném prédikációnak nevezni azt, amit most elmondok, hanem inkább csak egy szubjektív vallomásnak életről, halálról, feltámadásról. Lehet, hogy a személyes hitvallásom nem fog mindenben egyezni egyházunk hitvallásával, ezért vállalom a felelősséget.
Nem egészen 10 nappal ezelőtt egy temetésen vettem részt, egy fiatal édesapát temettek róm-kat szertartás szerint. A sír mellett felesége, két leánya, sok-sok zenész barátja az Operából, a különböző együttesekből, amelyekben együtt zenéltek. A liturgia szép volt, a pap és a kántor együtt énekeltek, de református értelemben vett prédikáció nem hangzott el a temetésen. Felolvasta a pap az igét a János evangéliumából, de utána egy Wass Albert történet-részletet is és inkább azt magyarázta, alátámasztva néhány találó versidézettel.
A kurzus során a hallgató képessé válik az unitárius hittan további alapvető kérdéseinek feldolgozására, különös tekintettel a Szentlélek tanára, az ember természetére és hivatására, Jézus életére és tanításaira, a bűn és a bűnbocsánat kérdésére, az üdvösség és az örökélet teológiájára, valamint a keresztség és az úrvacsora értelmezésére.
Az egyház lényegének és küldetésének tárgyalása révén a hallgató átlátja az ökumenikus és a vallásközi párbeszéd teológiai lehetőségeit.
