Ismeretes, hogy a teremtés két leírása között több különbség van, ezek közül most kettőre utalok. Először: Az első szerint Isten megteremti a világmindenséget, végül az embert, akit hím- és nőneművé teremt (1,1a–2,4a, P), a második az ember teremtésével kezdődik, s csak az után van szó arról, hogy az Úr milyen életlehetőséget nyújt számára (2,4b–25, J). Továbbá: A P forrás szerzőjének gondolkozása és nyelvezete elvont, a J-é itt, és a továbbiakban, masszív, plasztikus népi-paraszti: az Úr Isten saját kezével formálja (יצר, 2,7a) az embert a föld porából, majd szintén saját kezével ültet kertet (2,8a).

A hely. Az is jellemző erre a forrásiratra, hogy az események helyét földrajzilag is megjelöli, most itt a kertről is közöl adatot. A „kelet” Kánaán felől a mezopotámiai pusztaságot jelöli.[1] A szerző pontosan tudta, hogy ez hol van, de mi ma ár csak hozzávetőlegesen tehetjük ezt meg. Az Éden mint helységnév nem sokat segít, mert ez az elnevezés jóval későbbi.

A jelentés. Egyes magyarázók kapcsolatba hozzák az édent az akkád az adinu-val, ami pusztát jelent.[2] A pusztával lehet összhangban a kertnek a neve (2,15), s így jelenik meg Jóel 2,3-ban is, amelyhez, mintegy a hely megjelöléseként kapcsolódik a kifejezés: az Éden-kert után sivár pusztaság (וְאַחֲרָיו מִדְבַּר שְׁמָמָה) van. Mindkét kifejezés vonatkozhat a fentebb jelölt vidékre. Valószínűnek tarthatjuk, hogy régebbi a „kert (az) édenben” kifejezés (2,8), s ebből később magának a kertnek Éden-kert lett az elnevezése. Ezt az Úr ültette, ő a tulajdonos, amit néhány más helyen is olvasható szókapcsolat mutat: az Úr kertje (1Móz 13,10), Isten kertje (Ez 28,13; 31,8.9; 36,35), s a kommentárok az ő szakrális hatóterületének nevezik.[3]

Ebben a „körülkerített” kertben az ember megélhetést, életlehetőséget kapott Urától, ezen kívül élete veszélyben volt. Az eledelre jó gyümölcsöt adó, tehát termékeny földön (2,9a) és a bővizű négy folyón (2,10–14) kívül sivár pusztaság (lásd fentebb a Jóel-i megfogalmazást) vette körül a kertet, amely így oázis volt a sivatagban.

-------------------------------------

[1] Ezt erősíti két folyó, az Assur keleti részén (esetleg azzal szemben) a Tigris=Hiddekel (2,14; Dán 10,4) és az Eufrátesz említése. Westermann, Claus: Genesis Kapitel 1–11. Biblischer Kommentar I/1. Neukirchener Verlag des Erziehungsvereins NeukirchenVluyn 1976 [2]. 298.
[2] Lásd Westermann, Cl.: Genesis i. m. 286.
[3] Pl. Rad, Gerhard von: Das erste Buch Mose. ATD 2/4. Evangelische Verlagsanstalt Berlin 1972. 54.