A Kolozsvári Protestáns Teológiai Intézetben a 2015-2016-os tanév során indult el az a kezdeményezés, amelynek elsődleges célja a tehetséggondozás szervezett intézményi keretek között való működtetése. Az Intézet belső rendezvényeként 2016. október 25-én immár másodjára meghirdetett eseményt élénk érdeklődés kísérte mind az oktatók, mind a hallgatók részéről. Az elhangzó előadások, személyes jellegű beszámolók elsősorban a teológiai oktatásban részt vevő hallgatók szempontjait igyekeztek szem előtt tartani.

A tehetséggondozás hagyományos értelemben szorosan összekapcsolódik a kutatással, a kutatói kompetenciák fejlesztésével, a szakember-neveléssel. Ennek a tevékenységnek elengedhetetlen része az eredmények prezentációja, amely révén az egyéni kutatói munka fontos következtetéseit megosztjuk a külvilággal. Nem mindegy, hogy egy prezentáció hogyan készül el, mi a tartalma, és ezt a tartalmat milyen formában vizualizálja a hallgatóság számára. Kádár Magor, a Babeș-Bolyai Tudományegyetem Politika-, Közigazgatás és Kommunikációtudományi karának oktatója, Hogyan készítsünk prezentációt? című előadásában olyan alapvető elvi és gyakorlati szempontokra hívta fel a figyelmet, amelyek segítségére lesznek mindazoknak, akik igénybe szeretnék venni a modern technika által kínált prezentációs eszközöket szakdolgozatok, vizsgamunkák, kutatási eredmények, de gyakorlatilag bármilyen bemutató elkészítéséhez.

Czire Szabolcs, a Teológiai Intézet unitárius tanszékének oktatója, Lelkészi kiválóság és akadémiai standardok. Eltérő tehetséggondozási szempontok a hittudományokban című előadása vitaindító volt, amely azt a kérdést vizsgálta, hogy vajon mennyiben indokolhatók a klasszikus akadémiai standardok egy lelkészképző intézetben. Mind a belső lelkészi szolgálatra való elhívás, mind a külső elvárás arra vonatkozóan, hogy egy lelkésznek mit kellene tennie, csak kis felületen érintkezik azzal az akadémiai standarddal, amelynek művelésére törekszik véleménye szerint egy teológiai intézet. Ezért a tehetséggondozásnak a teológiai oktatás egészére kellene néznie, a lelkészképzésnek, mint célnak az állandó szem előtt tartásával, amelyben a tudományos teológiai megalapozás mellett helyet kapnak a személyiségformálási szempontok és a gyakorlati alkalmazási készség fejlesztése is.

Kató Szabolcs személyes beszámolóval ötvözött előadása, A tudományos teológiai munka apológiája a diákévek alatt, arra hívta fel a figyelmet, hogy milyen többletet nyújt egy teológus, illetve lelkipásztor életében az, ha az átlagosnál nagyobb figyelmet fordít a teológia egyes területeiben való elmélyülésre. Péld 25:2 szerint az elrejtett isteni dolgok kikutatása királyi feladat, vagyis „a teológia király”. Szabolcs, a Teológiai Intézet egykori diákja, jelenleg a Tübingeni Egyetem doktorandusza, már kolozsvári tanulmányai idején elindult az ószövetségi kutatómunka irányába. Beszámolójában arra hívta fel a figyelmet, hogy van egy jó módszer arra, hogy egy teológiai hallgató viszonylag hamar rájöjjön arra, hogy miben tehetséges. „Ami érdekel, abban tehetséges is vagy” – fogalmazott. Ezt a tehetséget pedig jó már a tanulmányi évek alatt igénybe venni, mert soha ennyi idő nem áll rendelkezésre, mint itt. Rámutatott arra, hogy a tanárokkal való közvetlen kapcsolat, amely korántsem magától értetődő, kiváló lehetőséget biztosít Kolozsváron a kérdések megbeszélésére, az eligazításra. A TDK (Tudományos Diákköri Konferencia) pedig az a fórum, ahol az építő kritika által tovább fejlődhetünk ezen az úton.

Hasonlóképpen erőteljesen személyes élmények által fűszerezett előadást hozott Ősz Sándor Előd, a Teológiai Intézet alumnusa, az Erdélyi Református Egyházkerület Központi Gyűjtőlevéltárának munkatársa. Bepillantás az egyháztörténész kutató műhelyébe című bemutatójában kitért a saját kutatói életpályájának alakulására, azokra az impulzusokra, amelyek segítették ezen az úton, beleértve azokat a belső, lelki folyamatokat is, amelyek e munka állandó kísérő elemei. Előd rámutatott arra, hogy a tudományt közösségben lehet igazán művelni, amelyhez hozzátartoznak a mentorok, az elődök, a szakértők, a kortárs szakirodalom, a kutató társak. A hallgatók végigkísérhették az előadót a Szenczi Molnár Albert és Szenczi Molnár János Kálvin-leveleivel kapcsolatos izgalmas kutatóútján, így nyerve egészen közeli képet egy egyháztörténeti kutatás rejtelmeiről.

Simon János, a Teológiai Intézet korábbi hallgatója, gyülekezeti lelkipásztor, az Amsterdami Protestáns Teológiai Egyetem doktorandusza, Hatások és motivációk a kutatóvá válás útján című személyes hangvételű prezentációjában a lelkipásztor-kutató szempontjából reflektált a tehetséggondozásra. A tehetséggondozás ugyanis túlnyúlik a teológiai oktatás időszakán. A hallgatóságot végigvezette azon állomáshelyek mentén, amelyek alapvetően meghatározták a teológia iránti fokozott érdeklődésében. Ezen állomásokhoz tartozott már az évfolyam, amely folytonos provokáló kérdéseivel tette izgalmassá a tanórákat. De jelentős szerepet kapott a teológia iránt érdeklődő szobaközösség, a cserediák-kapcsolat a külföldi tanulmányút, különböző oktatókkal, mentorokkal kialakított közeli szakmai kapcsolat, és inspiráló közegként egy-egy jó könyvtár. Az újabb és újabb közösségen belüli fellépések fejlesztették a saját álláspont kialakításának készségét, a személyes véleményalkotást. János rámutatott arra, hogy a tudományművelés közösségi ügy, ezért a gyakorlatban is lelkipásztori szolgálatot teljesítő személyek számára is fontos a motiváló közeg és közösség. Ezt a szerepet szeretné felvállalni az Erdélyi Teológus Doktoranduszok Szövetsége (ETeDoSz), amely lehetőséget biztosít a saját kutatási eredmények, olvasmány-beszámolók megvitatására.

Az előadások rendjén többször is elhangzott, a tehetséggondozásban kiemelkedő helyet foglal el közösség, a műhely. Ennek értelmében a Teológiai Intézetnek fokozott figyelmet kell fordítani arra, hogy létrejöjjön egy olyan konkrét, intézményen belüli szervezett keret, amelyben felnőhetnek és beérhetnek azok a csemeték, amelyek az erdélyi teológiai tudomány és művelt egyházi élet kertjét szeretnék ékesíteni.

A konferencia szervezői, Balogh Csaba, a Teológiai Intézet tehetséggondozással megbízott tanára és Simon János, az ETeDoSz vezetője köszönetet mondanak a bátorító pozitív visszajelzésekért, az építő kritikákért, az intézeti adminisztráció által a lebonyolításban nyújtott segítségéért, illetve a Nemzeti Tehetségprogram anyagi támogatásért, amely hozzájárult e program megszervezéséhez.

Az eseményről készült felvételek megtalálhatók a galériában.