Minden tudomány szükségképpen eljut a maga határáig, a horizontnak addig a vonaláig, ahol összeér az ég és föld. A fizikai valóság vizsgálata metafizikai kérdésekbe torkollik. Aki például asztrofizikusként az ősrobbanással foglalkozik, óhatatlanul is beleütközik az olyan jellegű kérdésekbe, melyeket a szoros értelemben vett tudomány aligha válaszolhat meg. Mi okozta magának a Big Bangnek a szinguláris eseményét? Miféle idő és miféle tér képzelhető el a téridő keletkezése előtt? Működhetnek-e ott törvények, ahol még egyetlen atom, egyetlen elektron sem létezik? Miért fordul egyáltalán létbe a nem-lét, valamibe a semmi? Tudatos tervező akarata és döntése folytán történik mindez, vagy a vak-véletlennek köszönhetően? Az időben visszafelé haladva a nulla pillanat felé, vajon mikor, melyik idő-töredékben kell letennie a fizikusnak a maga műszerét, hogy átadja a tovább már nem kutatható terepet a filozófia bölcseinek és vallás avatott papjainak?