Kelemen Attila
Karácsonyt elsősorban nem a kenyérkérdés fémjelzi. Legalábbis itt és most nem. Egy kicsit mindig inkább kalácskérdés volt. Az egyik bájos karácsonyi dal is ebbe az irányba tereli a karácsonyi gondolkodást. „Kis karácsony, nagy karácsony, kisült-e már a kalácsom? Ha kisült, hát ide véle, hadd egyem meg melegébe'!” Aztán tovább fokozza az ínycsiklandozó hangulatot a „kisült malacka” illata. Ha ez is kisült, „ide véle, hogy (ezt is) egyem meg melegébe'!” És, hogy a nosztalgia teljes legyen, rákérdez az ének a „padláson lévő kolbászra” is.
Régi és mindig újszerű a hitvallás: „Harmadnapon feltámadt a halottak közül.” Jézus Krisztus él! Akit megfeszítettek, aki meghalt és eltemették legyőzte a halált. Új életre támadt. Feltámadása után látták Őt. Beszélgettek Vele. Megbizonyosodtak, hogy valóban feltámadt, és él. Még Tamás is. Közel kétezer esztendeje, hogy ez a hír hangzik templomokban, temetőkben, és azokon kívül. Hangzik a föld végső határáig. Nagyon sok nyelven. Gyakran halljuk, vagy meghall(gat)juk, vagy nem. Ha meghalljuk, akkor szívünkben visszhangot vált ki.