A kontextuális intergenerációs szemlélet dr. Böszörményi-Nagy Iván munkássága nyomán alakult ki. Ez a magyar származású amerikai pszichiáter, más amerikai kollégáival együtt, ott volt az úgynevezett családterápia születésénél. Böszörményi-Nagy saját szemléletet dolgozott ki, amelyet az jellemez, hogy odafigyel a családban és az azon kívül egymással élő emberek relacionális etikájának dimenziójára. Azáltal, hogy ennek a dimenziónak figyelmet szentelnek, érvényesül az embernek mint személynek az egyedisége.
Kiss Jenő
Böszörményi-Nagy Iván első nagy munkája, az Invisible Loyalties (1973) megjelenése óta – a kontextuális szemlélet központi fogalma. Ezt az alapművet német, spanyol és olasz nyelvre lefordították, de mindeddig nem készült sem francia, sem holland fordítása.
A könyv megmagyarázza és elmélyíti a kontextuális szemlélet fogalomrendszerét; bemutatja e szemlélet és munkamód következményeit a gyógyítás gyakorlatában: a parentifikációban, az érzelmekkel való bánásmódban, a házastársakkal való munkában és a testvéri kapcsolatokban; végül foglalkozik specifikus problémákkal: a szociális félelemmel, a szexuális visszaéléssel, a pszichikai zavarokkal és a bevándorlással kapcsolatos kérdésekkel.
A könyv megmagyarázza és elmélyíti a kontextuális szemlélet fogalomrendszerét; bemutatja e szemlélet és munkamód következményeit a gyógyítás gyakorlatában: a parentifikációban, az érzelmekkel való bánásmódban, a házastársakkal való munkában és a testvéri kapcsolatokban; végül foglalkozik specifikus problémákkal: a szociális félelemmel, a szexuális visszaéléssel, a pszichikai zavarokkal és a bevándorlással kapcsolatos kérdésekkel.
Az egyik ember a másikkal Isten előtt találkozik: személyesen és mindig mások kezét fogva, a „most”-ban. Ekkor találkoznak egy-mással emlékek és reménykedések, emberek, akik „elmúltak” és emberek, akik ezután jönnek. Az emberek történettel és kontextussal bírnak, és ezeknek nagy jelentőségük van a mindennapi élet megtapasztalásaira nézve. E történetek és kontextusok jelentőségét írja le a szerzőpáros ebben a könyvben.
Az egyik ember a másikkal Isten előtt találkozik: személyesen és mindig mások kezét fogva, a „most”-ban. Ekkor találkoznak egy-mással emlékek és reménykedések, emberek, akik „elmúltak” és emberek, akik ezután jönnek. Az emberek történettel és kontextussal bírnak, és ezeknek nagy jelentőségük van a mindennapi élet megtapasztalásaira nézve. E történetek és kontextusok jelentőségét írja le a szerzőpáros ebben a könyvben.
Prelegerile semestrului I determină locul omileticii în cadrul teologiei practice pentru a promova orientarea teologică al studentului. Apoi justifică teologic predica ca slujbă bisericească unică, care nu poate fi substituită cu nici o altă formă de comunicare cu scopul de a consolida convingerea studentului despre însemnătatea acestei slujbe. Apoi prezintă detaliat rolul pastorului și congregației în prepararea slujbei, mai ales a predicii. Arată, că analiza generală și specială a congregației este indispensabil în prepararea predicii.
Prelegerile semestrului II prezentă raporturile dintre propovăduire și comentarea Scripturii (exegeza omiletică), teologia biblică, teologia sistematică și retorică. Explicarea exegezei omiletice în învață pe studenți cum să folosească comentarii de bază cu privire la propovăduire. Descoperirea temelor de teologie biblică și sistematică asigură cadrul și controlul biblic și confesional. Regulile retorice ajută la rândul lor conceperea predicii (dispositio) și compunerea, redactarea și expunerea ei. Prelegerile dezbat și temele teoretice și practice legate de slujbe cazuale.
Pages
