In this short paper I try to outline how Theodoret of Cyrus did use in his work the term μυστήριον. This word has an extended semantic field. It can refer (among others) to any mystery or secret, to a mystery- or secret doctrine, to mystic implements, to divine secrets, etc. In the Late Antiquity it gained a semantic expansion, denoting the holiest rituals of the more and more consolidating Christianity.
Papp György
Új teremtés
Énekek: 348,1.3-4; 8,1.3-4-5; 414,1-2.4-5-6; 394,1-4; 313,1-4; 361,1.6.8
L.: 5Móz 6,1-25
T.: Ézs 65,16-25
Ha az új teremtés gondolatáról hallunk, szinte önkéntelenül az Apokalipszis könyvéből ismert megfogalmazást idézzük: „új ég, új Föld (föld), mennyei Jeruzsálem...”. Talán mindannyiunk lelke mélyén ott lappang a kérdés: vajon milyen lesz?
This paper tries to be an attempt to offer an answer to the problem of one small but significant difference between the Masoretic Text (MT) of Jer 31,32 (38,32 in the LXX) and its Ancient Greek translation. The question I will try to answer links to the end of this short passage: on which basis did render the Greek translator the וְאָנֹכִ֛י בָּעַ֥לְתִּי בָ֖ם (= and I espoused/mastered over them) with καὶ ἐγὼ ἠμέλησα αὐτῶν (= I abominated/neglected them)? Or with other words: what did he think or see that he has rendered the Hebrew text with the words that can be found in the LXX?
This volume contains selected papers from the broader field of History of Christian Doctrines, and more specifically from Patristics and Reformation studies, but also from the border between them. Most of them were written in the academic year 2014-2015, during my MA studies in the field of Patristics at the Theological University of the (vrijgemaakt) Reformed Churches in the Netherlands, in Kampen. The main topic of the MA programme was the Baptism in the Early Church, therefore the most of these papers presents various aspects of this question.
Várták, hogy végre összeérjen „ez a világ” és az „eljövendő világ”, vagy ahogyan ők mondották, az „olám hazzeh” és az „olám habbá”. Várták, hogy végre trónralépjen a megígért Messiás-király, Dávid Fia, és végre elkezdje dicsőséges uralkodását...
„Taníts minket úgy számlálni napjainkat, hogy bölcs szívhez jussunk…” – hangzik a jól ismert mondat a Zsolt 90,12-ből. Jóllehet, a meglévő magyar nyelvű fordítások között felfedezhetünk bizonyos hasonlóságokat, azonban lényegesnek tekinthető különbségek is megfigyelhetőek. Bár önmagában is lehetne a kérdéssel foglalkozni, ehelyütt csak a szükséges mértékig foglalkozhatunk azokkal az igencsak jelentős eltérésekkel, amelyek a zsoltár héber szövege és a Septuagintában olvasható görög fordítás és más ókori fordítások között vannak. Formai szempontból a 90.
Szenczi Molnár Albert közismert verses zsoltárparafrázisában így adja vissza a Zsolt 90,3 tartalmát: „Az embereket te meghagyod halni, / És ezt mondod az emberi nemzetnek: / Legyetek porrá, kik porból löttetek…”. A rendelkezésünkre álló magyar bibliafordítások egyöntetűen azt a fordítási lehetőséget támogatják, amely szerint Isten az embert vagy a halandót „visszatéríti a porba”, és így szól hozzájuk: „térjetek vissza”, vagy „térjetek oda vissza”.
A Zsoltárok könyvének 90. fejezete egyike azoknak a bibliai szakaszoknak, amelyekben jelentős eltérések figyelhetőek meg a(z eredeti) héber szöveg, valamint annak görög Septuaginta-beli (a továbbiakban: LXX) és magyar nyelvű fordítása között. Írásomban rövid „nyelvészeti kalandra” hívom a kedves olvasót, annak érdekében, hogy feltérképezhessük ezeket az eltéréseket.
A Zsoltárok könyvének 90. fejezete egyike azoknak a bibliai szakaszoknak, amelyekben jelentős eltérések figyelhetőek meg a(z eredeti) héber szöveg, valamint annak görög Septuaginta-beli (a továbbiakban: LXX) és magyar nyelvű fordítása között. Írásomban rövid „nyelvészeti kalandra” hívom a kedves olvasót, annak érdekében, hogy feltérképezhessük ezeket az eltéréseket.
Pages
