Ez a tanulmány azt mutatja be, hogyan és milyen kontextusokban ábrázolják az Édenben ültetett kertet a Héber Biblia arám nyelvű fordításai (és egyben értelmezései), a Targumok.

1Sám 8,1-9 és 5Móz 17,14-20
„Király kell nekünk, hadd legyünk olyanok, mint a többi nép…” De amikor ott áll a király, az igazi úr, „a balga így szól az ő szívében”: „Király? Ugyan, ne bolondozzatok… ő csak egy ácsmester félig-meddig törvényes gyermeke… Nekünk császárunk van…” Az ember mindig értelmezte a történelmet, amely körülötte zajlott, amely elől olykor gyáván megfutamodott, vagy amelyet olykor ő maga alakított, és ennek a történelemértelmezésnek a tétje legtöbbször a puszta megmaradás, vagy éppen (ha olyan helyzetben van az értelmező) a politikai túlélés.

Igehirdetésekben és teológiai munkákban gyakran találkozhatunk azzal a megkülönböztetéssel, amely szerint a Szentírás görög szövegében a φιλέω ige és szócsaládja a baráti ragaszkodást és érdekvezérelt szeretetet fejezi ki, míg az ἀγαπάω ige és rokon szavai a szeretet egy magasabb rendű formáját, az isteni, feltétel nélküli szeretetet jelölik. Kérdés azonban, hogy ezt a megkülönböztetést valóban alátámasztják-e a bibliai és nyelvészeti adatok, vagy inkább egy későbbi teológiai interpretáció eredményéről van szó.

Ebben a tanulmányban igyekszem röviden bemutatni, hogyan használta fel Gárdonyi Géza a Láthatatlan ember című regényében Priszkosz rétor történeti művének fennmaradt részleteit. A két részesre tervezett írásnak ez az első része a követjárás bemutatásával és az Attila ellen szervezett összeesküvést bemutató szakaszok összehasonlításával foglalkozik.