- HU
- EN
- RO
Ádám, Éva, a kígyó, Kain és a „viperák fajazatai”: Kain születéstörténetének szövege és lehetséges értelmezései
Tervezett előadásom célja a Kain születése körüli hagyományanyag feltérképezése a Második Templom korabeli és késő ókori/kora középkori zsidó irodalomban. Az 1Móz 4,1 héber szövegében meglehetősen sokszínű értelmezésnek ad helyet a névetimológia megszövegezése: „szereztem/nyertem férfit az Úrral”. Ezen értelmezési hagyományok egyike azt sejteti, hogy Kain tulajdonképpen Éva és a Kígyó/Gonosz „házasságtörésének” gyümölcse. Bár legnyilvánvalóbb módon az i. sz. 4–12. századok közé, de leggyakrabban az iszlám hódítás korára datált Pszeudo-Jonatán Targumban, vagy a 7. századra datált Pirqé de Rabbi Eliezerben olvasunk arról, hogy Kain fogantatása csöppet sem természetes módon történt – hogy tudniillik Éva „az angyal” után vágyakozott/ vagy hogy Kain Szamaél révén fogant –, mindenképp megéri ennek fényében vizsgálni az ezt megelőző korok zsidóságának irodalmát is, és feltenni a kérdést: van-e arra utaló nyom, hogy Kain születése (gonosz) transzcendens erők közreműködésével valósult meg. Tovább árnyalja a képet, hogy a Jézus-mozgalom iratai közül Máté és Lukács evangéliumában elhangzik egy megdöbbentő megszólítás (mind a Jézus útkészítőjeként fellépő János, mind pedig Jézus szájából – ld. Mt 3,7, Lk 3,7, Mt 12,34, Mt 23,33) a vezető vallási elitnek címezve: „mérges kígyók/viperák fajzatai”, valamint a János 8,44-ben Jézus ezt veti vitapartnerei szemére: „ti az ördögtől vagytok, aki atya”. Ugyanide tartozik az 1János 3,12 értelmezésének kérdése: mit jelent az, hogy Kain „a gonosztól való” volt? Kérdés, hogy ezeknek az iratoknak a szerzői ismerhették-e azt a hagyományt, amely néhány évszázad múlva a PszeudoJonatán Targumában nyert megfogalmazást? Van-e mivel kitölteni a két iratcsoport közti idői szakadékot? Előadásomban tehát azokat a zsidóság köréből származó szövegeket kívánom összehasonlítani, amelyek Kain születésével foglalkoznak, és megkísérlem bemutatni azt a Kain-képet (az esetleges transzcendens eredetmítoszt is figyelembe véve), amely ezekből kibontakozik, és az i. sz. 7. század közepére beépült a teológiaivallásos gondolkodás egyik rétegébe.