Az őstörténetek közül talán az 1Móz 4,1–16 a leghiányosabb és a legtöbb feltételes választ kapott szöveg.
Kain
Júdás 3-4.11-13
Szeretteim, miközben minden igyekezetemmel azon fáradoztam, hogy közös üdvösségünkről írjak nektek, szükségesnek láttam, hogy ezt az intést megírjam: küzdjetek a hitért, amely egyszer s mindenkorra a szentekre bízatott. Mert belopóztak közétek bizonyos emberek, akiknek az ítélete régóta meg van írva: istentelenek, akik a mi Istenünk kegyelmét kicsapongásra használják, és a mi egyedüli uralkodónkat és Urunkat, Jézus Krisztust megtagadják.
…
Tervezett előadásom célja a Kain születése körüli hagyományanyag feltérképezése a Második Templom korabeli és késő ókori/kora középkori zsidó irodalomban. Az 1Móz 4,1 héber szövegében meglehetősen sokszínű értelmezésnek ad helyet a névetimológia megszövegezése: „szereztem/nyertem férfit az Úrral”. Ezen értelmezési hagyományok egyike azt sejteti, hogy Kain tulajdonképpen Éva és a Kígyó/Gonosz „házasságtörésének” gyümölcse. Bár legnyilvánvalóbb módon az i. sz. 4–12. századok közé, de leggyakrabban az iszlám hódítás korára datált Pszeudo-Jonatán Targumban, vagy a 7.
A kommentárok egybehangzó véleménye, hogy ez a vers a Genezis legnehezebben érthető szövege. Nyelvtanilag, és a szövegösszefüggést tekintve, valódi crux interpretum.
Miért tekintett Isten az Ábel áldozatára, és miért nem tekintett a Kainéra? Évszázadok teológusainak kérdése ez, több elhibázott, félreértelmezett magyarázattal. Ezek egyrészt hamis párhuzamokból indulnak ki, vagy felekezeti elfogultsággal magyaráznak, másrészt abból értendők, hogy az ember megpróbálja, hogy saját döntéshelyzeteit és magát a döntés motivációját Istenre vetítse. A kérdés tulajdonképpen az, hogy az indokot kiben látjuk.
