Ebben a tanulmányban két olyan vitatott szövegrészt vizsgálok meg Habakuk könyvéből (Habakuk 1,5 és 2,5), ahol a Masszoréta Szövegnél korábbi verziók egy, a masszoréta hagyománynál korábbi szövegvariánsba engednek betekintést. Az elemzésben Habakuk könyvének két legrégebbi tanúját hívom segítségül, a Septuagintát és a qumráni Habakuk pešert (illetve elemzem a hasonló irányba mutató szír Pesittát is). Az elemzésre kerülő szövegrészek esetében nagy valószínűséggel nem kései, hanem korai olvasatokról kell beszélnünk.
Budapest
Ebben a tanulmányban két olyan vitatott szövegrészt vizsgálok meg Habakuk könyvéből (Habakuk 1,5 és 2,5), ahol a Masszoréta Szövegnél korábbi verziók egy, a masszoréta hagyománynál korábbi szövegvariánsba engednek betekintést. Az elemzésben Habakuk könyvének két legrégebbi tanúját hívom segítségül, a Septuagintát és a qumráni Habakuk pešert (illetve elemzem a hasonló irányba mutató szír Pesittát is). Az elemzésre kerülő szövegrészek esetében nagy valószínűséggel nem kései, hanem korai olvasatokról kell beszélnünk.
A „szószék válságát” is magukkal hozták a 20. század közepének társadalmi, politikai és kulturális változásai az Amerikai Egyesült Államokban. A prédikálást ért vádakkal és hatásokkal foglalkozni kellett, valamilyen pozitív választ kellett adni: így jött létre az új homiletika. Nem tekinthető egységesnek, mégis a különböző irányzatokban van néhány olyan közös vonás, amely mozgalommá tette, és meghatározta a 20. század második felének és a 21. század elejének prédikálását.
Az Erdélyi Unitárius Egyház története, a III. könyvének első részét ajánljuk az Olvasónak, Márkos Albert (1878–1949) magyar fordításában. A KÉNOSI TŐZSÉR János (1708–1772), UZONI FOSZTÓ István (1729–1778), KOZMA Mihály (1723−1798) és KOZMA János (1761–1840) lelkész-történetírók által a 16–18. századi egyháztörténet felölelő, háromnegyed évszázadon át közel 4000 oldalnyi, latin nyelven írt, kéziratban maradt egyháztörténete az unitárius egyház legnagyobb szabású vállalkozása.
Az Erdélyi Unitárius Egyház története, a III. könyvének első részét ajánljuk az Olvasónak, Márkos Albert (1878–1949) magyar fordításában. A KÉNOSI TŐZSÉR János (1708–1772), UZONI FOSZTÓ István (1729–1778), KOZMA Mihály (1723−1798) és KOZMA János (1761–1840) lelkész-történetírók által a 16–18. századi egyháztörténet felölelő, háromnegyed évszázadon át közel 4000 oldalnyi, latin nyelven írt, kéziratban maradt egyháztörténete az unitárius egyház legnagyobb szabású vállalkozása.
Oldalak
