A Kolozsvári Protestáns Teológiai Intézet Egyháztörténeti Tanszéke 2026. május 12-én, immár tizenegyedik alkalommal rendezte meg hagyományos egyháztörténeti konferenciáját. Az idei esemény Egyházkormányzás és gyülekezetépítés a múltban címmel várta a protestáns egyháztörténetírás kutatóit. A konferencia célja az volt, hogy lehetőséget teremtsen a különböző korszakokra és felekezeti összefüggésekre irányuló kutatások bemutatására, valamint az egyháztörténeti párbeszéd elmélyítésére.
Megnyitó és plenáris előadás

Az esemény megnyitóján a szervezők nevében Ősz Sándor Előd, az Intézet nevében pedig Kovács Sándor rektor köszöntötte az egybegyűlteket. A tudományos előadásokra való ráhangolódást segítette a Schola Cantorum Transsylvaniensis műsora (vezényelt Ferenci Balázs, zongorán kísért Nagy Csenge és szólót énekelt Kerekes-Antal Zsuzsanna), akik Borsay Samu 131. zsoltár feldolgozását adták elő, amelyet a szerző Makkai Sándor püspök felavatására írt. A megnyitót követően Fekete Károly, a Tiszántúli Református Egyházkerületének püspöke tartott plenáris előadást Makkai Sándor egyházkormányzati tevékenységéről, kiemelve annak ma is időszerű vonatkozásait.

I. szekció – Makkai Sándor munkássága
A plenáris előadást követően az első szekcióban Makkai Sándor munkásságával kapcsolatos előadások hangzottak el. Az első előadó Dienes Dénes, sárospataki teológiai professzor volt, aki a püspök sárospataki hagyatékáról értekezett. Petheő Attila Makkai Sándor püspöki éveiről számolt be a Református Egyház és Iskola hasábjain megjelentek alapján. Végül Kállai Benedek Vásárhelyi János mint közvetlen munkatárs véleményét ismertette az egykori püspök kapcsán.

A második tömb előadásainak sorát az Erdélyi Református Múzeum két muzeológusa, Kovács Mária Márta és Tamás Iringó nyitotta meg, akik Debreczeni László értékfelmérő munkásságát ismertették. Berekméri Árpád Róbert Makkai Sándornak a Marosi Református Egyházmegyében zajlott vizitációiról tartott előadást.

A harmadik egységben könyvtörténeti előadások hangzottak el. A sort Kimpián Annamária nyitotta, aki a lécfalvi parókia Bertalan András lelkész által írt könyvkatalógusát mutatta be. Kocsis János nagyenyedi esperes könyvtárát Gordán Edina könyvtáros ismertette a hallgatósággal. Ezt Oláh Róbert a németalföldi református peregrinusok könyves műveltségét elemző előadása követte, melyet a digitális bölcsészet eszközeivel vizsgált. A sort Ősz Sándor Előd zárta, aki a kolozsvári református és unitárius kollégiumok könyvtáraiban fellelhető reformátori köteteket vizsgálta.

Az első szekció utolsó ülésszakában három előadás hangzott el. Rácz Emese a nagyenyedi Bethlen-kollégium 18. századi angol nyelvű könyvanyagának feltárását mutatta be, hangsúlyozva, hogy az intézmény gyűjteménye az angol–magyar szellemi kapcsolatok egyik jelentős erdélyi közvetítő közegeként értelmezhető. Kurta József az 1929-ben megjelent A mi istentiszteletünk című ágendáskönyv létrejöttének előzményeit, Makkai Sándor püspök liturgiareformban betöltött szerepét, valamint a reform istentiszteleti életre gyakorolt hatását vizsgálta. Füstös-Tóth Paul Borsay Samu református zeneszerzői és karnagyi tevékenységét helyezte előtérbe, különös tekintettel három kéziratban fennmaradt, erdélyi református püspökavatási istentiszteletre komponált művére és Borsay püspökökhöz fűződő kapcsolatára.

II. szekció – Kora újkor
A konferencia második szekciója a Kolozsvári Protestáns Teológiai Intézet Bethlen-termében fogadta az érdeklődő hallgatóságot. Az első tömbben Hegyi Ádám Makó városának kora újkori történetéről, azon belül is az iratkezelés és a közösségi emlékezet jogi vitákban betöltött szerepéről tartott előadást. Ezt követően Gálfi Emőke a szászvárosi és környékbeli református lelkipásztorok életére vonatkozó új adatokat ismertetett. Végül Bogdándi Zsolt a kolozsmonostori konvent 1556 utáni hiteleshelyi jegyzőkönyveinek egyháztörténeti jelentőségét vizsgálta.

A második előadás-sorozat nyitányaként Kónya Péter az 1670-es évek ellenreformációs politikájának felső-magyarországi evangélikus gyülekezetekre, iskolákra és lelkészi-tanári közösségekre gyakorolt következményeit elemezte. Kónya Annamária Miskolci Csulyak István kevésbé ismert késmárki tanítói működését és nyugat-európai tanulmányútját tárta fel. Bibza Gábor a kora újkori német nyelvű nyomtatott halotti beszédek kutatásához kapcsolódó újabb adalékokat mutatta be.

Ebédszünet után Zsigmond Attila Kézdivásárhelyi Jancsó György újonnan előkerült önéletrajza alapján árnyalta a róla kialakult képet. Bozzay Réka Szalonthay Sándor különleges, Hollandiához és Suriname-hoz kötődő pályáját ismertette. Éliás János a Nagykunsági Református Egyházmegye 18. századi működését, Tasnádi István pedig az Erdélyi Református Egyház püspökválasztási gyakorlatát vizsgálta.

A záró tömbben Czinke Zsolt Bátorkeszi István alakjához kapcsolódva Bátorkeszi község egyházi életét mutatta be a reformációtól a 18. század végéig. Kelemen Sándor Tomi az erdélyi anabaptisták betelepítését Bethlen Gábor országépítő politikájának összefüggésében értelmezte. Veres Emese-Gyöngyvér egy 19. század eleji püspöki kérdőív alapján az erdélyi evangélikus iskolák helyzetére és oktatási tevékenységére világított rá.

III. szekció – Jelenkor
A konferencia ezen szekciójának első előadásai az unitárius és protestáns egyháztörténet kevésbé ismert, mégis jelentős alakjait mutatták be az egyéni életutak, az egyházi emlékezet és a nemzetközi kapcsolatok összefüggésében. Kovács Sándor Bors Mihály unitárius vállalkozó alakját vizsgálta a ravatalánál elhangzott beszédek alapján, rámutatva gazdasági sikereire, alapítványtevői szerepére és tragikus sorsára. Molnár Lehel Earl Morse Wilbur amerikai unitárius egyháztörténész erdélyi látogatásait ismertette, hangsúlyozva, hogy Wilbur az unitarizmus történetét közép- és kelet-európai gyökereiben is értelmezte. Pusztai Gábor az első előadás-sorozat zárásaként Cseszkó Gyula holland-indiai missziós szolgálatát mutatta be, kiemelve az orvosi hivatás, a református misszió és a gyarmati környezet találkozását.

A szünet után Lányi Gábor Muraközy Gyula rádiós prédikációit vizsgálva mutatta be a két világháború között szolgáló lelkész társadalomkritikus megszólalásait. Kiss Réka második KIE-per alapján elemezte az 1960-as évek református ellenállásának formáit, rámutatva, hogy az állambiztonság által összeesküvésként értelmezett kapcsolati hálók valójában az egyházi önszerveződés és identitásőrzés terepei voltak. Imreh Jenő László az 1848–49-es forradalom erdélyi református vonatkozásait tárta fel a Főkonzisztórium levelezése alapján, különösen a lelkészi szolgálat, az egyházszervezés és a háborús veszteségek összefüggéseiben.

A harmadik tömböt Barticel-Kiss Eszter Orsolya nyitotta meg, aki Havadtői Gerő csomakőrösi lelkipásztori szolgálatát mutatta be, a gyülekezeti jelentések alapján keresve választ arra, miként rajzolható meg egy helyi közösségért hosszú időn át dolgozó lelkipásztor életműve. A buddhizmus magyarországi recepcióját tárgyaló Erdélyi Zoltán azt vizsgálta, hogyan jelent meg a 19–20. század fordulóján a buddhizmus a protestáns és egyházi irodalomban, és miként formálta a keresztyén teológiai önértelmezést. A harmadik előadásban Benkő Levente az 1944–45-ös erdélyi református források alapján a menekülés, maradás, hazatérés és visszafogadás kérdéseit elemezte, különösen az egyházi elöljárók és hívek döntéshelyzeteire összpontosítva.

A jelenkori szekciót Intézetünk hallgatói zárták. Imre Katalin (MA, II. évfolyam) Borosnyai Lukács életútját, különösen annak magánéleti aspektusait és külföldről érkező feleségével kötött, korabeli megítélés szerinti botrányos házasságát mutatta be. A következőkben Fejér Róbert (BA III. évfolyam) a Kovásznai Gocz család könyvhagyatékának a Sepsi Református Egyházmegye könyvtárában fennmaradt köteteit elemezte, különös figyelemmel a possessorbejegyzésekre és a családi könyvtár történeti jelentőségére. A szekció zárásaként Kacsó Emőke Ibolya (MA, I. évfolyam) előadásában az első női hallgatóknak a Kárpát-medence magyar református teológiai felsőoktatásában 1917 és 1954 között való megjelenéséről beszélt, amely korabeli levéltári források alapján tárta fel a női hallgatók felvételének körülményeit, intézményi feltételeit és társadalmi hátterét.

Könyvbemutatók
A konferencia lezárása előtt könyvbemutatókra került sor. Buzogány Dezső Bod Péter Egyháztörténetének magyar nyelvre átültetett fordítását ismertette. Tasnádi István a 2023-as, Oláh Róbert pedig a 2024-es egyháztörténeti konferencia előadásaiból készült Egyház és történelem, valamint Nehéz idők, nagy emberek című tanulmányköteteit mutatta be. Hegyi Ádám és Éliás János a Szentesi egyházközség első matriculájának facsimile kiadását ismertette a jelenlevőkkel.

A továbbiakban Kolumbán Vilmos József, a konferenciasorozat kezdeményezője és több éven át főszervezője köszöntötte az idei előadókat. Visszatekintésében felidézte a kezdeteket és örömét fejezte ki azzal kapcsolatban, hogy az elmúlt évtized során az egyháztörténeti kutatások iránti érdeklődés nem csökkent, hanem érezhetően erősödött. Külön hangsúlyozta, hogy a konferencia eredeti célkitűzése – egy élő szakmai műhely és kutatói közösség kialakítása – mára megvalósult és gyümölcsöző eredményként áll előttünk. A rendezvényt végül hivatalosan Tasnádi István zárta le.

Fejér Róbert, BA III. Évfolyam
Kacsó Emőke Ibolya, MA I. Évfolyam