Az Újszövetség révén a feltámadás a keresztyén teológia egyik alapvető gondolatává vált. De a feltámadással már ószövetségi szövegekben is találkozunk, és az újszövetségi szerzők gyakran ilyen szövegekre hivatkoznak olyan apologetikus összefüggésekben, ahol a feltámadás kapcsán érvelnek. Ez az előadás megvizsgálja az ószövetségi halálról és feltámadásról szóló diskurzus ókori közel-keleti kontextusát és áttekinti a vonatkozó ószövetségi szövegeket, reflektálva azok későbbi értelmezésére is az Újszövetségben és a korai zsidóságban.

A Filippi levél 2. fejezetének Krisztus-himnusza számos kérdést vet fel nemcsak keletkezésére nézve, hanem a Filippi levél okfejtésében betöltött szerepe szempontjából is. Mennyiben tekinthető a himnuszban leírt Krisztus-esemény példaként a keresztyének számára? Jézus megaláztatása és engedelmes kereszthalála példaértékű lehet az alázatos és engedelmes keresztyén élet alakításában, de a Krisztus-esemény leglényegesebb mozzanatai nem vontakoztathatók a keresztyén életre. Mi tehát a helye és jelentősége e szakasznak Pál etikai érvrendszerében?

Az előadás Hab 2:4b az Újszövetség és a keresztyén teológia rendkívül nagy hatású szövegének reformáció-korabeli értelmezéstörténetével történetével foglalkozik, Luther és Kálvin Habakuk 2:4-hez írt magyarázatai alapján. Az előadás fölvázolja, hogy e két kommentátor részben eltérő, részben hasonló hermeneutikai alapelvei hogyan konkretizálódnak e konkrét szöveg magyarázatában. A tanulmány rávilágít arra is, hogy exegetikai, nyelvészeti és hermeneutika-történeti ismeretek birtokában hogyan viszonyulhat a mai teológia ehhez a gazdag értelmezéstörténeti örökséghez.

Az előadás két olyan vitatott szövegrészt vizsgál meg Habakuk könyvében (Hab 1:5 és 2:5), ahol a Septuaginta más korai verziókkal való egyező olvasata egy, a Masszoréta Szövegtől eltérő, annál ősibb variánsra enged következtetni. A konkrét szövegtörténeti eredmény mellett az előadás rávilágít arra is, hogy a hagyományos diakrón szövegkritikai gyakorlattól eltérően, amely egy-egy Masszoréta Szöveghez viszonyított eltérést gyakran atomizáltan, elszigetelten közelít meg, módszertani szempontból elengedhetetlen, hogy ezeket az olvasatokat előbb az eredeti szövegek és irodalmi kontextusok tágabb összefüggésében értelmezzük, mielőtt az egymással való összevetésre sor kerülne.

Lehet-e köze a XX. század második felében a Sorbonne morálfilozófusának a reformáció egyik szellemi atyjához, Kálvinhoz? Földrajzilag mindenképpen, hisz volt úgy, hogy ugyanazokat az utcákat rótták, és az sem mellékes, hogy egy nyelvet beszéltek - mindezt persze négyszáz esztendő távlatában.

Az előadás rámutat azokra az alapvető teológiai és filozófiai nézetekre, amelyek a teremtett ember kapcsolati lényként definiálják és megkeresi, hogy milyen következményeik vannak ezeknek a nézeteknek a lelkigindozásra.

A reformáció egyik nagy megvalósítása a népiskolai hálózat kialakítása volt. Erdélyben az oktatás kiterjesztésére már a16. reformátori zsinatok nagy figyelmet fordítottak, de a tényleges népiskolai hálózat felépítése, kialakítása általánossá tétele csak a 17. századtól kezdődött el. Az előadás a korabeli iskolai oktatás alapvető kérdéseire keresi a választ, rámutatva az oktatás jellemzőire, a lelkész és a tanító hivatali viszonyára, a tananyagra és az iskolába járási hajlandóságra.

Az új liturgiát és az új ágendáskönyvet ismertetné, a mögötte álló elméleti magyarázattal, hogy ismerjék meg a kollegák, mit fogadnak majd el 2017-ben a Konventen. Az új liturgia koncepciója a kettős központú liturgia, ahol a szóban elmondott és a sákrámentumok által láthatóvá tett Ige egyenlő mértékben és egyenlő rangúan van jelen minden vasárnapi istentiszteleten.

Az előadás Thomas Long 1988-ban megjelent Preaching and the literary forms of the Bible című könyvét mutatja be és gondolja tovább.

Az intertestamentális kort, vagyis az Ószövetség kései iratai és a Jézus Krisztus kora közé eső igen-igen mozgalmas időszakot azért nem lehet figyelmen kívül hagyni, mert ezalatt jelentős változások mentek végbe a választott ószövetségi nép gondolkozásában. Ebben a korban többféle írásmagyarázási módszer is kialakul, illetve gyakorlatban van, s ezeknek közös jellemzője, hogy erőteljesen támaszkodnak a már kialakult kánon könyveinek írott szövegére. Ezt tükrözi a Makkabeusok első könyve is.

A keresztyén teológia szempontjából a prófétai irodalom kulcsfontosságú szerepet tölt be. Az újszövetségi szerzők erre az iratgyűjteményre hivatkoznak, amikor Krisztus messiási mivoltát akarják legitimálni. Bullinger pedig a prófétai küldetésben látja a reformátori egyház igei szolgálatának az analógiáját. Ennek ismeretében nem véletlen, hogy az ószövetségi prófétizmus a bibliatudományokban is rendkívül sok figyelmet kapott. De ez a kutatástörténet mind a próféta személyét, mind a prófétai szövegeket illetően alapvető változásokról tanúskodik.

Új pedagógiai koncepciók és módszerek alkalmazása a katekhézisben. Teljesen gyakorlati megközelítésben kerülne sor az új pedagógiai koncepciók és módszerek alkalmazásának bemutatására. A katekhétikai előadás a jelenlegi katekhézis elég alacsony hatékonyságából indul ki, azaz megfigyeli és megállapítja, hogy mi változott a mai fiatal generációk megértési folyamataiban, ami megakasztja a katekhézist és nem engedi hatékonyan művelni azt. Meg kell azt is vizsgálni, hogy a lelkipásztor milyen hozzértéssel (kompetenciával) rendelkezik, ami segíti a katekhézis szolgálatában.

A holarchikus szemlélet a világot rétegzett világnak tekinti. Ez érvényes az egyházra is. Az egyének (személyek) hozzájárulnak a „csapathoz” (presbitérium, gyülekezet), a csapa a maga rendjén az egyénekből táplálkozik, és ugyanakkor hozzájárul a nagyobb egész, az egyház jóvoltához és küldetéséhez. Ezt a folyamatot mutatja be az előadás úgy, hogy az egyént és a gyülekezetet a részvételre (participácíó)  motiválja, ami hozzájárul az egyház megújulásához.

Jézus feltámadásáról szóló keresztyén híradás történelmi gyökereinek bemutatása N. T. Wright The Resurrection of the Son of God c. könyve alapján

Mivel magyarázható a keresztyénség eredete, és mi az oka annak, hogy éppen abban a formában jelent meg, amelyben látható? E felvetésekre válaszolva – amelyeket nem kerülhet meg egyetlen történész sem – N.T. Wright neves Újszövetség-kutató a központi kérdésekre irányítja figyelmét: Mi történt valójában húsvétkor? Mire gondoltak az első keresztyének, amikor állították, hogy a názáreti Jézus feltámadt a halálból? Mit mondható el ma e feltámadáshitről?

A lelkészi szolgálat fontos része az éneklés, és fontos eszköze az énekeskönyv. Ismerjük-e valóban a gyülekezeti énekeinket? Tudatosult-e bennünk, hogy az egyes nagyheti és húsvéti énekeink milyen szimbólumokkal, s a dallamba is elrejtett üzenettel próbálják meg kifejezni a kimondhatatlant: a kereszthalál döbbenetét, a feltámadás titkát, az új élet örömét? Vajon mi ezeknek az énekeknek a története? Kik és mikor kezdtek először ezekkel a szavakkal és dallamokkal így énekelni az életről és halálról?

Mindenestől túl van-e Krisztus feltámadása az empirikusan értelmezhető események vonalán, vagy vannak-e történeti, logikai úton is megragadható vonatkozásai? Az előbbi szempont inkább a barthi, egzisztencialista értelmezés álláspontját tükrözi, az utóbbi fontosságát viszont Pannenberggel együtt sokan nyomatékosan hangsúlyozzák. Krisztus valóságos, testi feltámadásának a kérdése, és ezzel szemben a különböző pszichologizáló, vagy más elméletek (a tanítványok tudatában támadt fel, hallucináció, a test ellopása, stb.) ma is élénk vita tárgyát képezi. (Például G.