A galáciabeliekhez írt levelében Pál apostol azt adja tudtul önéletrajzi vonatkozású soraival, hogy az evangélium, amelyet ő hirdet, nem embertől származik, mert azt nem embertől vette; nem is mások tanították meg neki, hanem Jézus Krisztus kinyilatkoztatásából kapta azt. Ehhez hasonlóan nem emberektől, a tekintélyes apostoloktól, illetve jeruzsálemi gyülekezettől kapta az evangélium szolgálatára vonatkozó konkrét megbízatását, hogy tudniillik a pogányok között hirdesse Krisztust. Az apostol különleges élményét, azaz elhívásának és küldetésének átvételét az ő megtérésének szoktuk nevezni hagyományosan. Bár az apostol ebben a levélben az általa hirdetett evangélium eredetével kívánja hangsúlyozni mindannak hitelességét amelyet ő hirdet, életrajzi vonatkozású sorai olyan kérdéseket is felvetnek, amelyek ma is aktuálisak: hogyan kapcsolódnak egymáshoz a kiválasztás, az elhívás, a személyes istenélmény és a megtérés, illetve a személyes meggyőződés, az igehirdetői küldetés felőli bizonyosodás és az azt megbizonyító gyülekezeti-egyházi közösség?