„Lukács evangéliumot írt a szó igazi értelmében: örömhírt Jézus Krisztusról” – írja Prőhle Károly a Lukács evangéliumához írt kommentárjának bevezetésében. Ezt juttatja kifejezésre e jól megszerkesztett evangélium első két fejezetének himnikus részei, közöttük az angyalok hatalmas seregének éneke is, akik még félelmetesebbek, mint az evangéliumot meghirdető angyal, viszont nem ítéletet végrehajtó hadként, hanem a mennyei istentisztelet kórusaként dicsőítik Isten, aki békességet teremt a földön.
békesség
Samu fiam, otthon kibetűzte az egyik könyv gerincén, hogy Sógor Gyula a jövendőt keressük. Megkérdezte tőlem, hogy apa, milyen könyv ez? Mondtam neki, hogy ez egy könyv, amit én szerkesztettem az édesapám írásaiból. És a teológusok olvassák, jött a következő kérdés. Mondom, hogy van, aki olvassa, sőt amikor legációba mennek, akkor egyik-másik diák innen választ beszédet. Mi az, hogy legáció? Nagy ünnepek alkalmával elmennek a teológusok gyülekezetekbe prédikálni és a gyülekezetek támogatják őket legátummal, és hogy megelőzzem az újabb kérdést, hozzátettem, hogy pénzzel.
