„Lukács evangéliumot írt a szó igazi értelmében: örömhírt Jézus Krisztusról” – írja Prőhle Károly a Lukács evangéliumához írt kommentárjának bevezetésében. Ezt juttatja kifejezésre e jól megszerkesztett evangélium első két fejezetének himnikus részei, közöttük az angyalok hatalmas seregének éneke is, akik még félelmetesebbek, mint az evangéliumot meghirdető angyal, viszont nem ítéletet végrehajtó hadként, hanem a mennyei istentisztelet kórusaként dicsőítik Isten, aki békességet teremt a földön. A rövid, tömör himnusz több szövegvariánsban maradt ránk, s ezért jelentkeznek különbségek a fordítások között.

Mi a háttere annak, hogy az angyali kórus Isten dicsőítve énekli a békesség örömhírét Augustus császár uralkodásának idején? Van-e párhuzam Jézus születésének evangéliuma és a császár-kultuszhoz kapcsolódó evangélium között? Mit jelent a jóakarat az emberek vonatkozásában? Eredetileg hány tagú az ének? Milyen fordítási változatokban jelentkezett és jelentkezik az ἐν ἀνθρώποις ς szókapcsolat? Van-e az εὐδοκία – „jóakarat” szónak valamilyen sajátos jelentés-tartalma. A kutatás ezeknek a kérdéseknek megválaszolásával keresi az angyalsereg énekének értelmét, teológiai tartalmát, a hajdani célközösséghez szóló üzenetét és járja körül fordításának kérdéskörét.