A mostani igehirdetésre készülve rájöttem, hogy idegenkedek a klasszikus karácsonyi textusoktól. Félek attól, hogy nem tudok újat mondani. Előttem már annyi nagy igehirdető darabokra szedte majd újból összerakva a karácsonyi történetet, megfogalmazta a lényeget. Lehet-e újat mondani Jézus megszületéséről? Ma ha egy gyermek világra jön, akkor ráírják ott helyben egy lapra, hogy hány gramm és hány cm az újszülött és hogy hányas jegyet kapott a szülésnél. Jézusról semmi ilyen konkrét adatot nem tudunk, de azt megtudjuk a közvetlen közelében élők, de a távolabbi keresők illetve azok is akik nem akartak tudomást szerezni róla, hogyan viszonyultak az ő megszületéséhez.

Egy gyermek születése mindig is egy csoda. És lényeges az, hogy hogyan viszonyulunk ehhez a csodához. Nemcsak a gyermekhez, hanem a megszületéséhez. A Jézussal való kapcsolatunk is ezen áll vagy bukik. Természetesnek vesszük vagy csodának tartjuk azt, hogy ő megszületett. Nekem is van egy frappáns, szellemes megfogalmazásom a karácsony lényegéről. Dénes fiam kérdezte tőlem, hogy miért is jött Isten a földre, hogy megismerje az embert? És pillanatnyi ihletettségemben azt válaszoltam egy mondatban, hogy nem, épp fordítva, azért jött Isten a földre az első Karácsonykor, hogy az ember ismerje meg az Istent. Hogy az ember meglássa milyen nagy az Isten szeretete, mire képes. Hogy az emberek felismerve az emberré lett Istent, ne maradjanak tétlenül, hanem Istenhez igazodva változzék meg az életük. Azért volt Karácsony, hogy a pásztorok, a vendégfogadós, a királyi palotában élők, az úton lévő kereső bölcsek élete megváltozzék. És azért van és lesz újból és újból Karácsony, hogy ez a történet újból és újból élni kezdjen és így a történetet átélve, annak részeseiként mi is élni kezdjünk és megismerjük Istent.

Három mozzanatot szeretnék kiemelni ebből a történetből, illetve nem is kiemelni, hanem azok kapcsán 3 üzenetet megfogalmazni. Vegyük sorra ezt a három történést: a pásztorok vigyáztak a nyájra, az Úr angyala megjelent és az Úr angyala szólt.

1. A pásztorok vigyáztak a nyájra, őrködtek az éjszakában, őrizték a nyájat a fenevadaktól. Tették a dolgukat, mondhatjuk így is, hiszen mi más dolga lenne a pásztornak, minthogy a rábízott nyájat őrizze. Úgy képzelem el, hogy ezek a pásztorok szótlanul őrködtek, hiszen a juhpásztorok szótlan emberek. Csak újabban szerepelnek a tévében és beszélnek ha kell ha nem és kérkednek azzal, hogy ők mennyire keresik Istent. Szóval maradjunk abban, hogy ezek a bibliai pásztorok szótlanul végezték a munkájukat, tették a kötelességüket. Ha az ember nem fecseg folyton, akkor jobban oda tud figyelni a külső jelekre és a belső hangokra egyaránt. Talán épp ezért is jelent meg az Úr angyala a pásztoroknak. Hogyan végzed a munkádat kedves testvérem? Tudsz még figyelni a külső jelekre, a belső hangokra, a Szentírás betűjére?

Érdekes módon, a pásztorok nem a Karácsonyt várták, Jézus megszületését, legfeljebb a pirkadatot, a világosságot, hogy szűnjön a sötétség. És mégis Jézus születésének első tanúi lehettek. Sokan ma is nem Istent keresik, csak a kiutat a sötétségből a világosságra és isteni kegyelem az, amikor a kereső ember Istenre rátalálva megtalálja a maga útját is. Úgy ahogy a pásztorok sem tudták kikényszeríteni az angyalok megjelenését, hanem az Úr angyala jött közel hozzájuk. Isten megjelenését nem tudjuk előidézni, kikényszeríteni, ami tehetünk, hogy felismerhetjük a hozzánk közel jövő Istent.

2. Az Úr angyala megjelent, hozzájuk jöve és az Úr dicsősége körülvette őket. Tulajdonképpen a mai igehirdetést egy kicsit az angyalok érdekében elmondott védőbeszédnek is szántam. Néhány héttel ezelőtt, Bence fiam azzal jött be a sportpályáról, hogy egy fiú azt mondta, hogy nincsenek angyalok. Pillanatnyi meglepetésemben azt kérdeztem, hogy és te erre mit feleltél, mire azt mondta hogy semmit csak annyit mutatott, hogy... És ez mit jelent? Azt, hogy süsü és nem tudja, hogy mit beszél. Először megrémültem, hogy egy teológus gázolt bele így elefánt módjára a gyermeki lélek világába, aztán kiderült, hogy nem teológus volt csak egy magát felvilágosultnak hívő iskolás.

Én hiszek abban, hogy Istennek ma is vannak angyalai, küldöttei, talán nem olyan szárnyas angyalok, ahogy a képzőművészet ábrázolja őket, hanem különböző emberi és nem emberi formákat ölthetnek. Angyalok vagyis küldöttek lehettek ti is ezen az ünnepen, akik Isten igéjével érkeztek a gyülekezetekbe. Van az Ószövetségben egy csodálatos történet, amit ha figyelmesen olvasunk lényeges dologra jöhetünk rá. Jákob amikor fáradtan lefekszik a pusztában és álmot lát a csodálatos lajtorjával, létrával, akkor azt olvashatjuk, hogy az angyalok fel-és alá jártak azon a létrán, tehát nem le- és fel, a megnyílt égből jöttek le a földre, hanem már korábban is itt voltak a földön, csak míg Jákob a csalással, a hazugsággal, majd a meneküléssel volt elfoglalva, nem láthatta őket. Bizonyára az Úr lakik-e helyen és én nem tudtam. Egyik teológusnapon a diákok különböző bibliai igéket raktak ki az ajtókra és a Díszterem ajtajára ez a bibliai idézet került. Viccnek szánták és mégis tragikusan igaz megállapítás volt. Hiszen sokszor úgy élünk itt az Intézet falai között, úgy viszonyulunk egymáshoz, mintha nem az Úr volna itt az úr, hanem más hatalmasságok és érdekek. Kicsit olyanok vagyunk, mint a pásztorok, akik őrködtek a nyáj mellett, de az Úr angyalának a megjelenésekor, az Úr dicsőségének megtapasztalásakor megdermedtek. Csak míg ők, az angyal szavára felmelegedtek és passzív igehallgatókból, aktív igehirdetőkké váltak, addig mi továbbra is félünk és nem merünk egymással se beszélni.

3. Az Úr angyala szólt. A pásztorok megmerevedtek a félelemtől, de az angyali szóra elindultak. Milyen csodálatos ez a mennyei kommunikáció. A szótlan pásztoremberek hirtelen egymáshoz fordultak és beszélni kezdtek egymással. Néhány nappal ezelőtt volt egy órás áramszünet az Intézetben. Sokan, gondolom a gép előtt ülve bosszúsan élték meg ezt az időszakot. Egy érdekes jelenségnek lehettem a tanúja. A hivatalban dolgozók, mivel nem végezhették a munkájukat, kijöttek a folyosóra és beszélgettek egymással. Lehet, hogy az Úr angyala egy áramszünet formájában is jelentkezhet? Az angyalok hozzák az aktivitást az állóképbe és Isten igéje az, ami egyszerre megnyugtat és cselekvésre serkent. Ne féljetek, mondja az angyal. Érdekes módon, a húsvéti történetben a bezárkózó tanítványoknak ugyanezt mondja a feltámadt Jézus Krisztus. A születéstől a halálig, egész életünkön keresztül ott van a félelem az életünkben. Végig kísér. És nagyon sokszor már nemcsak a haláltól, hanem magától az élettől is félünk.

A karácsonyi történetet újból és újból elmondva, újból és újból átélve (ezért is fontosak a betlehemes játékok) ezt a félelemtől megszabadító isteni szeretetet érezhetjük meg, élhetjük át. És ezt a szeretetet megtapasztalva hirdethetjük hitelesen mi is azt másoknak, ne féljetek sem a haláltól sem az élettől, ne féljetek mert született néktek Megtartó. Ámen