A Járosi Andor köré tömörülő erdélyi evangélikus lelkészek baráti közössége fontos szerepet játszott az erdélyi magyar evangélikus egyház két világháború közötti életében. A közösség tagjaihoz a köztudatban leginkább az erdélyi magyar evangélikus liturgia reformja kapcsolódik, bár az ő egyházszervező, belmissziói munkájukhoz kötődik többek között az evangélikus lelkészi konferenciák szervezése, az Evangélikus Nőegylet, az evangélikus ifjúsági szervezet (I.K.E), a gyámintézet megszervezése, valamint az evangélikus egyházi sajtó és iratterjesztés ügye.
A Járosi levelezésében „csernátfalusi szövetség” névvel említett közösséget végül az általuk szerkesztett egyházi lap nevéről nevezték el, és az Evangélikus Élet Baráti Munkaközössége név alatt működtek. Az előadásban ismertetjük a közösség megalakulásának körülményeit, rámutatva a hasonló elveket követő hazai és németországi testvérközösségek hatásaira (erdélyi református Vécsi Szövetség, a németországi berneucheni közösségből alakult Michaelsbruderschaft). Az előadásban kitérünk a közösség programjára, valamint vázlatosan bemutatjuk az egyháztörténeti szempontból jelentős megvalósításaikat.