A sárospataki Kollégium jelentős hatást gyakorolt Erdély iskola és egyháztörténetére az 1672-1716 között Gyulafehérváron eltöltött 44 évben. A Gyulafehérvár- sárospataki Kollégium az elsők közötti Erdélyben, ahol az angol nyelv tanítása helyet kapott a tanrendben. A kollégium diákjai honosítják meg a magyarlakta területeken máig gyakorolt, teológusok által végzett ünnepi legációt (szolgálattal való adománygyűjtést). A Gyulafehérvárról való ismételt elűzésük után pedig a marosvásárhelyi alacsonyabb rangú iskolát (partikulát) a diákok és tanáraik Kollégiumi rangra emelik. A kollégium a 17. századvégi, majd 18 századeleji erdélyi ellenreformáció- élvonalbeli harcosa, majd áldozata lett. A Gyulafehérváron eltöltött 44 évből a minden viszontagság ellenére önmagát újra fogalmazó és újjáépítő kollégium képe bontakozik ki. A sárospataki-gyulafehérvári Kollégium diákjai leginkább a környék tanítói állásait látták el, de gyulafehérvári ittlétük ellenére, Patak környéki egyházközségekben vállaltak szívesebben lelkészi állást. A diákság ugyanakkor a patrónusok gyülekezeteiben, gyermekeiknek taníttatásában rótta le támogatásuk miatti háláját. A helyi iskolát egyre bővülő sora jelezte azt, hogy az Erdély—hegyaljai oktatás feladata sárospataki attribútum lett. Ott találjuk a diákokat Sárdon, Alvincen, Csórán (Szelistyén), Magyarigenben, Boroskrakkóban, Héderfáján, Borbereken és Fogarason. Többnyire Teleki, Barcsai és Bethlen birtokokon, udvarházakban. Részben a Felső-magyarországi gyülekezetek, vagy erdélyiek már lelkészként alkalmazták a végzősöket. A korábban Nagyenyedhez kötődő fogarasi partikula élete szorosan kötődött a gyulafehérvári gimnáziumhoz. Tanulmányunk a bujdosás évtizedeinek oktatását, tanár és diák-egyéniségeit, helyi gyülekezetekkel való kapcsolattartást tekinti át. Betekinthetünk a gyulafehérvári egykor református tulajdonban levő iskolai és egyházi épületek elvesztésének folyamatába és az azokat betöltő, használó sárospataki-gyulafehérvári diáktársadalomba.