A Teleki-Bolyai Könyvtár kézirattárában, az egykori református kollégium kötetes kéziratai között maradt ránk Csajághy János, későbbi kuruc brigadéros, 1695 és 1697 között, a gyulafehérvári református kollégiumban folytatott tanulmányai ideje alatt összeállított tankönyve-jegyzetkönyve. A könyvecske több szempontból is fontos forrás. Egyrészt a Kaposi Sámuel professzor által lediktált tananyag jelzi, hogy mit tanultak a felsőbb osztályba járó diákok az adott időben az akkor épp békeidőket élő egykori sárospataki kollégium gyulafehérvári utódintézményében. Másrészt Kaposi Sámuel tanári tevékenységét és diákjaira kifejtett hatását is árnyalni lehet a jegyzetek tükrében. Harmadrészt, és ezt a vonalat szeretném kibontani az előadásban, rálátást nyerhetünk arra, hogy egy világi pályára tudatosan készülő fiatalember mit tartott fontosnak lejegyezni a kötelező iskolai anyag mellett, kihasználva annak lehetőségét hogy hozzáférhetett nagy tudású professzora igencsak gazdag könyvtárához – a kézirat Miscellaneae címet viselő része ugyanis erről ad nekünk információt. A történelem és földrajz mellett ott sorakoznak az orvostudományi jegyzetek, matematika, a hidraulikai, építészeti, anatómiai, asztronómiai meghatározások. A gondos kézírással készült, egy-egy témáról csak pár soros jegyzetet több esetben szemléltető rajz is kíséri (pl. gátépítés, a kézfej felépítése). De olyan praktikus tanácsok is helyet kaptak, mint különböző színű festékek keverése vagy a tetvektől való szabadulás ̶ ez utóbbi magyar nyelven, bár a jegyzet nagyobb része latin nyelvű. Az már a sors keze, hogy a feltehetően nagy számban készült iskolai jegyzet közül épp egy olyan diáké maradt ránk, aki tanulmányai elvégzése után fontos szerepet töltött be a kuruc mozgalomban, illetve az azt követő eseményekben is, és még a szépirodalomba is bevonult (őróla mintázta Csajághy Márton alakját Jókai Mór a Szeretve mind a vérpadig című regényében). Miután a gubernátor titkáraként megszökött Szebenből, brigadéros lett II. Rákóczi Ferenc hadseregében, majd a szatmári béke előkészítésében is részt vett. Ő lesz az, aki a magyarországi rendek képviseletében az erdélyieket képviselő Pongrácz György társaságában követségbe megy Bécsbe, átadva a béke szövegét a régens királynőnek. Ez utóbbi két szerepét valószínűleg nem tudta volna sikerrel betölteni, ha nincs a tarsolyában mindaz a tudás, amelyet Gyulafehérváron megszerzett magának.