Izráel bibliai történelme során átalakult népből vallási közösségé. A kezdeti időben, úgy tűnik, a nemzeti egységet a kultusz, az ugyanabba az Istenbe vetett hit alapozta meg. Mind a törzsi, mind a monarchikus politikai formációk kohézióját az egyazon Isten tisztelete biztosította. Ez egy bizonyos átjárhatósághoz vezetett a vallás és a mi fogalmaink szerinti nemzet képzetei között. A fogság után a tekintélyre emelkedő iratok teológiai látása lesz az az önazonosságjelző (identity marker), amely az „igazi” izraeliták meghatározásának eszköze lesz. Az előadás a fogalmi tisztázásokon túl példákon keresztül szemlélteti a fogalmi változásokat, illetve keresi azokat a pontokat, ahol az egyház a jelen társadalmi helyzetben biblikus módon határozhatja meg magát a nemzet, vallás, állam, társadalom szociológiai hálójában.