Kolozsvár
Learn how to suffer, and you will suffer no longer, according to a wise, centuries-old saying. But can this lesson ever really be learned? Where does suffering come from? What is the origin of the, often faceless, rampage of evil in the world, a world which the believer (despite all suffering) accepts as created by God, and which the unbeliever must eventually also accept as good, if he or she wants to go on living? Or would it be more useful to focus on the significance of evil, rather than its source?
A kötet Dávid László tudományos munkásságának termését helyezi az egyháztörténészek és a művészettörténészek asztalára/mérlegére. Ez a néhány tanulmány jelenti Dávid László egyháztörténeti és művészettörténészi munkásságának eddig megszületett termékeit, amelyek között sok mindent találhat az olvasó olvasásra érdemesnek. Amennyiben a cikkek dátumát figyeljük, megnyugvással nyugtázhatjuk azt is, hogy a nyugdíjas éveit tevékenyen töltötte: előadásokat vállalt, ismeretterjesztő cikkeket közölt, könyvismertetéseket írt, szaktanulmányokat készített.
A kötet Dávid László tudományos munkásságának termését helyezi az egyháztörténészek és a művészettörténészek asztalára/mérlegére. Ez a néhány tanulmány jelenti Dávid László egyháztörténeti és művészettörténészi munkásságának eddig megszületett termékeit, amelyek között sok mindent találhat az olvasó olvasásra érdemesnek. Amennyiben a cikkek dátumát figyeljük, megnyugvással nyugtázhatjuk azt is, hogy a nyugdíjas éveit tevékenyen töltötte: előadásokat vállalt, ismeretterjesztő cikkeket közölt, könyvismertetéseket írt, szaktanulmányokat készített.
A kolozsvári Református Teológia Protestáns Egyháztörténeti Tanszéke a 90-es évek közepétől szemináriumot indított azzal a céllal, hogy egyrészt tanulmányozza a reformátori iratokat, másrészt felkutassa az évek-évszázadok során született és egyelőre még kiadatlan egyháztörténeti örökséget. Sok érdekes és értékes kézirat került elő, amelyek mind hasznos adalékokat szolgáltatnak az Erdélyi Református Egyház több évszázados múltjához. Érdeklődésük homlokterében nemcsak a több évszázados iratok álltak. A kutatócsoport szívesen elidőzött a református egyház 20.
A kolozsvári Református Teológia Protestáns Egyháztörténeti Tanszéke a 90-es évek közepétől szemináriumot indított azzal a céllal, hogy egyrészt tanulmányozza a reformátori iratokat, másrészt felkutassa az évek-évszázadok során született és egyelőre még kiadatlan egyháztörténeti örökséget. Sok érdekes és értékes kézirat került elő, amelyek mind hasznos adalékokat szolgáltatnak az Erdélyi Református Egyház több évszázados múltjához. Érdeklődésük homlokterében nemcsak a több évszázados iratok álltak. A kutatócsoport szívesen elidőzött a református egyház 20.
Sokszor kérdeztem: Miért kell ezt a megaláztatást, ezt a szégyent, ezt a csapást hordoznom? Sokszor egyenesen dühös tekintettel kísértem azoknak sorsát, akik ilyen próbák nélkül, boldogan, zavartalanul éltek. De bárki helyébe is képzeltem magamat, be kellett vallanom, hogy Isten mégiscsak olyan sorsot rendelt nekem, amelyet mégsem cserélnék el senkiével. Ha a küzdelmek alatt nem is, később mindig megláthattam, hogy Isten vezette át a bajokon. A kísértések szédítő ösvényein vagy szakadékai felett is Isten óvott, egyébként a bűnök mélységébe szédültem volna.
Az Út folyóirat számára írt és előbb csak negyvenkét elmélkedés címe ez volt: Egy lelkipásztor naplója. Az elmélkedések első darabjai már 1915-re elkészültek, ugyanis a Református Szemle 1915. évi számai már közöltek belőlük. Amikor a meditációkat később ötvenkét elmélkedésre egészítette ki és át is dolgozta, Imre Lajos új címet írt elébük, éspedig azzal a céllal, hogy a meditációsorozat egész évre szóló vezérfonal lehessen a lelkipásztorok szombatesti elmélkedéseikhez. Úgy gondolta, hogy az 1960-as évek lelkészei is küzdenek és szenvednek annyit, mint ő hajdan.
Oldalak
