A kolozsvári Református Teológia Protestáns Egyháztörténeti Tanszéke a 90-es évek közepétől szemináriumot indított azzal a céllal, hogy egyrészt tanulmányozza a reformátori iratokat, másrészt felkutassa az évek-évszázadok során született és egyelőre még kiadatlan egyháztörténeti örökséget. Sok érdekes és értékes kézirat került elő, amelyek mind hasznos adalékokat szolgáltatnak az Erdélyi Református Egyház több évszázados múltjához. Érdeklődésük homlokterében nemcsak a több évszázados iratok álltak. A kutatócsoport szívesen elidőzött a református egyház 20. századi életét bemutató írások tanulmányozása felett is, különcsen, ha azok a két világháború között kibontakozó jelentős egyháztörténeti korszakra tekintettek. Így kapott helyet és teret ebben a kutatási keretben Imre Lajos „Önéletírás”-a is, amely a szemtanú, sőt a korszak egyházi életét tevőlegesen is irányító teológus visszaemlékezéseit tartalmazza arról az időszakról, amely fordulópontot jelentett ennek a századnak egyháztörténetében: az Ige fele való fordulást. A hosszú évtizedes liberális teológiát ekkor kezdte felváltani az Ige teológiája. Ez néhány évtizedes felfrissülést és erőforrást jelentett ez az egyház Trianon utáni életében. Hihetetlenül dinamikus korszak volt ez, amelyet az egyháztörténészek méltán hoznak kapcsolatba a reformáció századával és neveznek újreformátori teológiának: az egyház minden szolgálatát áthatotta az Ige felfedezésének öröme, amely egyben erőt is adott a kisebbségi sorsba kényszerített erdélyi reformátusságnak. Imre Lajos „Önéletírásá”-nak szinte minden lapjáról az Igéből merített erő és dinamizmus sugárzik. (részlet az előszóból)

Az „Önéletírás” kéziratának szövegét Adorjáni Zoltán és Buzogány Dezső szerkesztette és rendezte sajtó alá. A kötethez Buzogány Dezső írt előszót („Üdv az olvasónak”, 5-6. old.), előtanulmányt pedig Adorjáni Zoltán „Imre Lajos (1888-1974)” címmel (7-15. old.), és ugyanő készítette a jegyzeteket és a névjegyzéket (317-340. old.)