Beszámoló a 2023. évi csendesnapokról

A 2023. évi csendesnapokon hazai is magyarországi meghívott lelkipásztorok engedtek bepillantást ifjú teológusok számára a szolgáló élet rejtelmeibe.


Péntek, február 10

Református-Evangélikus kar

„Mivel tölthetném be a bennem levő ürességet?” – teszik fel a kérdést napjaink fiataljai. A spirituális igényeket kielégítő ipar számos lehetőséget kínál ennek megválaszolására. Ám mind azt tanítják, amit a Biblia: tervezd meg, éld meg, összegezd, azaz imádkozz. Ezzel a gondolattal nyitotta meg Sógor Árpád ifjúsági lelkipásztor a 2023-as Csendesnapokat a 2Móz 17,8-16 alapján. A csendesnap első témájára hangolódó áhítat rávilágított az Istennel való beszélgetés fontosságára. Bár Isten jelenléte nem varázspálca, a közösségi imák meghallgatása által lehet segítség a háború idején, ahogyan Mózes mellett ott volt Áron és Húr. Annak élményét, hogy mit jelenhetett az, amikor Mózes lankadó kezét a mellette álló társai erősítették, a jelenlévők is megtapasztalhatták. Az áhítat záró akkordjaként a közös imádságot a jelenlevők felemelt kézzel mondták el. A Miatyánkot pedig egymás felemelt kezeit tartva.

Az áhítat után Telegdi István ifjúsági elnök köszöntötte az egybegyűlteket. Az első előadás felvezetőjeként Kereskényi Sándor Mai imánk című könyvéből olvasta fel az aznapi imádságot.

Dr. Kereskényi Sándor Az imádság hagyományos és modern formái című előadásában az imádság fogalmát, illetve a hagyományos és modern jelzőket elemezte. Elmondta, hogy az ima olyan, mint egy feltárásra váró titok. Ebben pedig a kriminalisztika kérdéseit hívta segítségül. Amikor egy nyomozás elindul ezekre a kérdésekre keresik a választ: Ki tette? Mi történt? Hol történt? Mikor történt? Kivel történt? Hogyan történt? Miért történt? Az imádságban keresnünk kell azt az érintkezési pontot Isten és magunk között, amelyben jól érezzük magunkat.

A pénteki nap a Királyhágómelléki Református Egyházkerület újonnan megválasztott püspöke, Ft. Bogdán Szabolcs áhítatával zárult. A teológus közösséget a Lk 12,35-40 szövege alapján olyan szolgáknak nevezte, akiket Isten példaként állított a világ elé, figyelmeztetve őket arra, hogy éberek legyenek. Az ilyen szolgát az evangélium boldog szolgának is nevezi. Fontos, hogy ennek a boldogságnak a forrása a Krisztustól kapott jutalom.

Unitárius Kar

A téli vizsgaidőszak utáni éjszakázások, kétségbeesések és vigasztalódások sorozatát törték meg Simó Sándor, a székelyudvarhelyi belvárosi egyházközség lelkészének szavai, aki pénteken rövid áhítattal és bibliamagyarázatával megnyitotta a rendezvényt. Segítségével új nézőpontból tanulmányozhattuk a Mt 9,1–17 verseket, melyekben Jézus és a béna ember története, Máté elhívása, valamint Jézus böjtről való tanítása olvasható. Fontos tanulságokat vonhattunk le bűnről és szégyenérzetről, valamint keresztényi szeretetről, nyitottságról.

Ezt követte Orbán Dezső, nyugalmazott lelkész Lelkészi szolgálatom tapasztalatai munkacímű előadása. A tiszteletes úr közel negyven évnyi szolgálat során Székelymuzsnában, Sepsikálnokon, Gyepesben és a pipe-szásznádasi egyházközségben is lelkészi munkát végzett. Nagyon inspiráló volt látni azt a lelkesedést és jókedvet, amellyel munkájának mérföldköveit, fejezeteit elbeszélte a teológus hallgatóknak. A számtalan mulatságos történet mellett szomorúak is elhangzottak. Őszintén tárta elénk életének sikereit, kudarcait, szép és kevésbé szép pillanatait, amelyek nagyon fontos tanulságokat hordoztak, főleg egy pályakezdő számára. Érdekes volt elgondolkodni azon, milyen is lehetett a diktatúra időszakában lelkésznek lenni, biciklivel ingázni a szolgálati helyek között és rendkívül nehéz helyzetekben is egyedül, de magabiztosan, Istenben bízva helytállni. A hallgató az előadás végén maga előtt láthatott egy emberi, hibákkal tűzdelt, de boldog életutat. Biztosak lehetünk benne, hogy a hallgatóság tanulmányai és szolgálata során is tisztelettel és szeretettel fog visszaemlékezni a tiszteletes úrra és tanácsaira.

Az este folyamán az unitárius kar jó hangulatú, közös vacsorán vehetett részt a püspök és főjegyző urakkal, tanárokkal, valamint meghívott vendégeinkkel együtt.

Szombat, február 11

Református-Evangélikus kar

Az csendesnap második napja csoportos bibliaórákkal kezdődött, az előre kijelölt Neh 8 és Lk 24,13-35 alapján. Ez vezette fel a szombati nap első előadását. Az előadót Pitó Zsolt, székelyudvarhelyi lelkipásztort Jónás Norbert ifjúsági alelnök köszöntötte. Pitó Zsolt Az Emmaus bibliaórás módszerről tartott interaktív bemutatót. Az emmausi tanítványok evangéliumi történetének mozzanataira épülő módszer lényege a kívülvalók fokozatos bevonása és az aktív tagok épülése. Jézus nem fedte fel magát az emmausi tanítványok előtt, hanem kérdezett, mesélt, és a két tanítványra hagyta a felismerés momentumát, illetve annak feladatát is, hogy levonják ennek a felismerésnek a következményeit. Két példát is bemutatott a módszer kivitelezését illetően, amelybe a hallgatóság is bevonódott.

Unitárius kar

Az unitárius kar szombaton szombat délelőtti programja Orbán Dezső bibliamagyarázatával indult, a Mt 6,22–23 és Tamás evangéliumának 24. logionja alapján. Új nézőpontba került a történeti Jézus és a hit Krisztusa, valamint a gnosztikus tanok is.

Ezt követte Simó Sándor és felesége, Melinda előadása, Gyülekezetépítés/közösségépítés városon címmel. Miután röviden bemutatták homoródjánosfalvi tevékenységüket, rátértek a 2017 óta tartó székelyudvarhelyi szolgálatukra. A tiszteletes úr részletesen bemutatta azokat a fejlesztéseket, amelyeket sikerült megvalósítani. Beszéltek többek között a templom és a mellette levő szeretetotthon felújításáról, a lelkészi lakás pincéjében levő imaterem létesítéséről. Jóleső érzés volt hallani, hogy ezek mellett a lelki „tatarozásokra” is figyelmet fordítottak, pl. korosztályokra bontott csoportokkal, közösségi programokkal. Szolgálatukkal sikerült jó példát állítani a teológus diákok elé, egyben magasra tenni a mércét a gyülekezeti élet megszervezésére nézve. Isten áldása kísérje további munkájukat!

Hagyományosan a csendesnap rendezvényén a KPTI hallgatói felekezettől függetlenül közösen vesznek részt. Idén a közös előadás keretében Marosán Csaba ismert erdélyi előadóművész, a Kolozsvári Állami Magyar Színház egyik legfiatalabb tagja Intés az őrzőkhöz címmel kalauzolta el a hallgatóságot az irodalom tájaira, felidézve Radnóti Miklós, Reményik Sándor, Dsida Jenő és Ady Endre témához kapcsolódó legszebb költeményeit. Előadását egy Ady Endrétől vett áldással zárta: „Adja meg az Isten, / Mit adni nem szokott, / Száz bús vasárnap helyett / Sok, víg hétköznapot, / Adja meg az Isten.”

A záróelőadás után került sor az egyetemi év első félévében meghirdetett esszépályázat díjátadására átadására. A pályázat eredményeit Bíró Beatrix ötödéves hallgató ismertette. A háromtagú zsűri Nagy Norbert (MA 1 évf. - I. díj), Bokor Imre Huba (BA 3. évf. - II. díj), Máté Anna-Bella (BA 4. évf. - III. díj).

A díjkiosztó után Ft. Kovács István unitárius püspök záró áhítata következett. A Mt 5,14-16 alapján a teológus közösséget úgy jellemezte, mint a továbbadandó fény forrásai egy olyan világban, mely mindent fekete lyukként próbál elnyelni, megakadályozva még a fény kiszűrődését is. Arra bíztatta a közösséget, hogy küzdjenek, vívódjanak, vergődjenek és szenvedjenek, mert az élet csodája minden közhely felett való.

A Csendesnapok lezárásaként a jelenlévők szeretetvendégségen vettek részt, ahol dr. Kovács Sándor rektor úr köszönte meg a szervezést és a részvételt.

- - - - - - - -
A fenti összefoglaló Kánya Réka, Madaras Szilvia református és Széles László unitárius hallgatók beszámolói alapján készült.